Dr. Endes Mihály: Javaslat a Tiszazug természeti értékeinek védetté nyilvánítására (1985) / 0566-1988

vésü területeket pedig saját üledékeivel töltötte fel. A táj felszini elemei közül - élővilágukat tekintve ­kiemelkedő jelentőségűek a legalacsonyabban xekvő holo­cén árterek, amelyeket különböző korú és méretű í.iorotvák tesznek változatossá, illetve a legmagasabb fekvésű homok­felszinek, amelyekben helyenként jelentős relativ szintkü­lönbségei mutathatók ki. # Vízrajza A Tiszazugot két nagy folyó, a Tisza és a Körös zárja közre, mindkét folyó középszakasz jellegű, s ennek megfe­lelően hajlamos a túlfejlett kanyarulatok létrehozására. A mult század második felében kezdődött szabályozási mun­kák során a legnagyobb kanyarulataikat átvágták, de lexu­- < tásuk továbbra is kanyargós maradt, és esésük még igy is alatta marad a kilométerenkénti 6 centiméternek. A folyók áradásai, amelynek hajdan több kilométer szé­lességű ártereken futottak szét, ma csupán a gátak közötti hullámterekre korlátozódnak. A Tiszazugnak jelentősebb önálló vizfolyása nincs. A belső területeken csupán öntöző- és belvizlevezető csator­nákat, illetve a feltöltődés különböző stádiumaiban lévő holtágakat találunk, az élővilág szempontjából azonban ezek szerepe sera alárendelt. Bár vizrajzilag jelentéktelen, mégis meg kell emlitenünk a Csépai-fértőt, amelynek nátrium-karbonátos vize a Duna ­Tisza közén jellemző szikes tavakkal mutat rokonságot, s mint ilyen, egyedülálló jelenség a Tiszántúlon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom