Mucsi János: A magyar pikkelypáfrány Odorváron (1979) / 0455-1985

- 7 A pikkelypáfrányok életében a szórt fénynek fokozott jelentősége van. Az északi mintaterületen élő példányokat sohasem éri direkt napsugárzás. Ez a lejtő nagy hajlásszögével és a környék bokrainak, fáinak leárnyékoló hatásával magyarázható. Az északi oldal egyedeinek fejlettsége a direkt napsugárzás káros hatásainak hiányának is a következménye. A szórt fénysugaraknak a déli területeken is nagy a jelentőségük. A pikkelypáfrányok jelentős része annyira védett hasadékokban él, hogy oda csak a sziklákról visszaverődött fény juthat be. A pikkelypáfrány nemcsak teljesen védett, hanem félvédett hasadékokban is megtalálható, sőt egyes növények védtelen sziklafalak repedéseiben élnek. Gyökérzetük azonban mindig igen védett helyen van. Az Odorvár szürkemészköve a nap sugarait nagy százalékban veri vissa, igy a légkör is gyorsabban melegszik fel. A mintaterületen figyeltük a napsütés gyakoriságát. A napsütés vizsgálatakor megfigyelhető, hogy leggyakrabban a reggeli órákban, illetve kora délután /14-15 óra/ süt a nap. A grafikonról az északi mintaterületen is napsütés olvasható le. Ez nem azt jelenti, hogy a pikkelypáfrányokat direkt napsugárzás érte, hanem a környező bokrok, fák tetejét süti közvetlenül a nap. Érdekes, hogy a felhőzet a késő délelőtti órákbanérte el legmagasabb értékét. A levegő: A levegő kémiai összetétele és áramlásai révén gyakorol hatást a növényi szervezetekre. Összetétel a Föld felületén állandó. Az Odorváron a levegő nagyon tiszta, szennyezettsége elenyésző . A légáramlások, a szelek, közvetlenül, vagy közvetetten hatnak a növényekre. A szél a vizpárák tovasodrásával növeli a párolgást, száritja a talajt és a növényzetet, mechanikai sérüléseket okoz.