Bertáné Sarudi Edit: Egy kihalóban lévő kismesterség, a takácsság bemutatása (1979) / 0420-1983

- 1 A kender nyugat-ázsiai eredetű növény, őseinek honfoglalás kor már ismerték termesztését és feldolgozását* A kender és a len rostanyagának feldolgozása évszázadokon át a magyar parasztság nőtagjainak munkája volt. Egyre nehezebbé vált azonban a kész fonal vászonná szövése, az önellátásra berendezkedő családoknál. A takácsok szerzsám-és munkaigényesség miatt céhekbe tömörültek. Cibakházán 1840 óta működött az első Takács-céh./ 1 szániu fotó/ Ugyanitt működött a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, ahol 1922-től 1927-ig tanult a ma egyetlen cibakházi takácsmester Marton Miklós. Dolgozatomban az ősi, otthoni takácsmesterséggel kivánok foglalkozni . E kihalóban lévő mesterséggel az imént emiitett ta kácsmester , Marton Miklós ismertetett meg. A Tiszazugban nagy hagyománya van ennek a munkának.Cibakháza a Tisza és a Körös mellett fekszik. Nagyrév és Cibakháza határában terültek el a kenderföldek. Talajuk laza, homokos volt. / ma szőlőt müveinek itt./ Ezt bizonyitja, hogy a *kendergyár " elnevezés a mai napig fennmaradt. Ide szivesen vetettek kendert. A kender igényes növény. Talajának három jellemzője van: a föld fekvése , a minősége és a megmunkálása. A talajt sürün kellett trágyázni, lazitani. A vetésnél a magvakat sürün szórták. A tiszavidékiek ugy mondják: * olyan sürün hulljon, hogy a tehén le tudja nyalni*. A munkát nemek szerint felosztották. A férfiak végezték a talaj-előkészitést, a vetést és az aratást. A férfivá érés egyifc mutatója az volt, ki milyen kendert termel. A nők munkája a kender-feldolgozása, a fonás és a szövés volt. ** Kicsike a magja, sárga a virágja, urat és parasztot egyformán ruházza Ez a szólásmondás is mutatja, hogy- a paraszti életformában a kendertermesztés és feldolgozás nagy szerepet játszott.