Pápai Gabriella: A jobbágykérdés megoldásáért folytatott küzdelem Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1980) / 0419-1983

Az alapvető társadalmi ellentétek mellett politikai okok is közrejátszottak abban, hogy a nemesség egyre jobban figyeljen és ügyeljen a parasztsággal való kapcsolatára. I.Ferenc 1812-ben kezdődő abszolutisztikus uralkodása teljesen háttérbe szorította a maagyar rendeket a politikai életben. Folyamotosan erősödött a nemességtől kiinduló nemzeti ellenállás a Habsburgokkal szemben. A nemzeti függetlenségért folytatott küzdelmet csak megerősitették az az 1821-ben, a rendi alkotmánnyal szemben országgyűlés nélkül hozott rendelet, amelyben Ferenc császár a megyéktől a régi adó két és félszeresének behajtását, az ujoneok kiállítását követelte. E rendelet nyomán kibontakozó 1821 és 1823 között megyei ellenállás erőszakkal, megfélemlítéssel történő megtörése csak tovább élezte azC. udvarral való ellentétet. Mindezekhez csatlakozott 1831-ban az Oroszország ellen irányuló, lengyel nemesi vezetésű szabadságharc leverésének hire. E szabadságküzdelem. bukásának fő oka a parasztság passzivitása volt. Az uralkodó osztály ugyanis a jobbágyok érdekeinek figyelmen kivül hagyásával csak a függletlenséget követelte. Ez az esemény arra figyelmezteti a magyar nemeseket, hogy a bécsi udvar ellen folyó harcy csak akkor lehet eredményes, ha a jobbágyság egyes problémáinak megoldásáért is aikra száll. S végül gazdasági gondjainak megoldási "lehetősége is a jobbágykérdéssel fonódik össze. A feudális birtok tönkremenetele a tőkehiányból ered. Erre vonatkozóan tehát természetesen adódik a Széchenyi által megfogalmazott válaszí az ősiség eltörlésével hitelképessé tenni a feudomot, a polgári birtokviszonyok kiaalakitása mellett pedig pénzre, hitelre van szükség. Az egész magyar gazdálkodás kerékkötője, kulcskérdése pedig éppen az agrárjellegű hitelhiány lett. Az elfogadható, 6 íS-os kamatra kölcsönző pénzhitelintézetek nem rendelkeztek jól forgó tőkével, ezért kölcsönzési lehetőségek korlátozottak. /31./