Pápai Gabriella: A jobbágykérdés megoldásáért folytatott küzdelem Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1980) / 0419-1983

hirhedt forradalmi átalakulása, ahol azd ugrásszerű fejlődés lehetőségeit a polgári szabadság megvalósításával, a jobbágyfelszabadítással teremtették meg. A magyar nemesség ugyan ki akart lábalni a gazdasági válságból, modernizálni szerette volna birtokait, de különösen még a XTX.sz. első két évtizedében mereven elvetett minden, a jobbágyi kötelelékek lazitására irányuló engedményt. A parasztság tanulatlansága, bezártsága miatt nem lehetett és neza Í3 volt tisztában a feudális rendszer válságával, a politikai teendőkkol. /28./ Ezért a HX.sz. első felében az 1831. évi koleralázadásig csak olyan parasztmozgalmak alakultak ki, amelyek fő jellemzői az ösztönösség, a szétforgácsoltság, helyi jelleg, a királyhoz fűződő illúziók voltak. Általában a feudális földtulajdon megszüntetéséért, a szabad kistulajdonért szálltak sikra. /29./ Ezek a motivumok jelzik, hogy a jobbágyok próbálnak harcolni mind anyagi, mind társadalmi helyzetük javitásáért. Hivatalos jogi keretek között erre nincs lehetőségük. nincsenek olyan emberek sem, akik tömegesen tudnák őket a jól szervezett harc sikjára vezetni. Ezért útkeresésüket a perek, panaszok, a legelőelülönözések körüli viták jelzik. Liindezek azonban hozzájárultak a nemesek tudatának formálásához, a jobbágyrendszer megingatásához. A gazdasági válság elmélyülésével egyre általánosabbá válik a földesúri birtok tönkremenetele is. így szükségszerűen mind többen kezdenek el foglalkozni a megoldás módjaival. A birtokosok tönkremenetele együtt jár azzal, hogy mint uralkodó osztálynak is csökken a hatalma. Ezért az avult gazdálkodás ilyen következménye még inkább kiélezte a magyar feudális társadalomban már régóta meghúzódó ellentéteket. S bár a nemesség ameddig lehetett elhatárolta magát a társadalmi problémákkal kapcsolatos kérdésektől - ezért 1825-ig az országos politika számára nem is volt jobbágykérdés, - egyre inkább kénytelen volt foglalkozni ezekkel a problémákkal is.