Pápai Gabriella: A jobbágykérdés megoldásáért folytatott küzdelem Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1980) / 0419-1983

A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS, HHíT A REFORMKOR EGYIK ALAPKÉRDÉSE A XVIII. sz. első felére IJyugat-Európában már kibontakoztak a tőkés termelés alapvető vonásai. Intenziv a gazdasági fellendülés, megnő a bankok száma, fejlődésnek indul a nagyobb beruházást igénylő nehézipar, végrehajtják a jobbágyfelszabadítást, prohibiciós vámok, hitel és kormántámogatás segitl az ipar és mezőgazdaság fejlődését, nemzetközi méretekben is versenyképessé válását. Ugyanebben az időben - mint az a bevezetésben nagyon röviden vázoltem-, Magyarországon csak az elavult feudális viszonyok bomlásának jelei mutatkoznak. Az 183o-as éves dekonjukturája élesen világitja meg a birtokosok számára, mennyire elmaradott, konkurrenclaképtelen, nem hatékony a robotra épülő mezőgazdasági termelés. Védővámok helyett a magyar termelésre nézve rendkivül előnytelen Habsburg-vámpolitika nehezedik az országra. A tőkfelhalmozódás, az iparosodás nem ment végbe, a feudális jog, a hitelhiány továbbra is akadályozza a tőkés termelési mód kialakítása felé vezető uton való elindulást. Ily módon nem történik meg a nincstelen parasztok termelőmunkába való bevonása sem. Az ország szegénysége, az diralkodó osztály tehetetlensége növeli a r absburg-birodalomnak való gazdasági és politikai kiszolgáltatottságunk mértékét. A mindenkit érintő gazdasági válság egyaránt felveti a kérdést a nemességben és - ha nem is ennyire tudatosan - a parasztságban is: hogyan lehetne a gazdasági viszonyokat ugy átalakitani, hogy önállóvá, fejlődőképessé váljon. A haladó irányba történő gazdasági változás azonban együttjár a társadalmi viszonyok átalakulásával is. A nyugat-európai példákon keresztül ez az uralkodó osztálynak is a szemébe ötlött. Hiszen ott volt előttük az elsők között Franciaország hires -