Pápai Gabriella: A jobbágykérdés megoldásáért folytatott küzdelem Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1980) / 0419-1983

29 váltság! árán nyoltszáz harmintzöt ezüst fba, - minden forintba három darab ezüst: húszast számitván - állapitotta meg ... /I/* A Bodmaniczkyak ezzel a megváltási összeggel mindenképpen jól jártak. Podmaniczky János, mint liberális szellemű ember valószinü láfca, hogy az örökválts ág előbb - utóbb megvalósul, s igy központilag határozzák meg a megváltás összegét, illetve a fizetés módját. Azonban ez a meghatározott váltságdij várhatóan sokkal kevesebb lesz, mint amennyire szabad alkudozás mellett tehet szert. A későbbi adatok valóban ezt bizonyitják. /9./ A Podmaniczkyaknak 1846-ban fizetétt örökváltsági dij 1. telekre t 835 frt. Az 1853-as úrbéri pátens által meghatározott örökváltsági dij 1 telekre Heves megyében: 55o-5oo-45o " Az 1868. XXXIII. tc. szerinti örökváltsági dij 1 telekre Heves megyében: 577 frt.5o kr.-52$ frt.-472 frt 5o kr. A község 2/7 részét kitevő 173 jobbágyot 23.155 ezüst forint kifizetéssel terhelte összesen. A váltságdij az egész község megváltása után megközelítően 70.000 frt-ot tett ki. Ez a pénz semmiképpen nem volt elég arra, hogy a földesurak a nőág problémáinak rendezése nöllett a birtokot kapitalizálni is tudják. Azonban arra elég lehetett, hogy az , uradalom válságának további mélyülését megakadályozzák, kifizessék adósságaikat. A váltságösszeg /kb. 7o.ooo frt/ nagyságáról és jelentőségéről sokat mond az az adat, hogy 1835-ben a teljes uradalom /kb 32.ooo hold/ 47.ooo ezüst forintot jövedelmezett. A 7o.ooo frt váltságösszeget 61 telek és 375 zsellérbirtok /legfeljebb 3ooo hold szántó és legfeljebb ugyanennyi legelő / után kapják.