Pápai Gabriella: A jobbágykérdés megoldásáért folytatott küzdelem Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1980) / 0419-1983

- 3o A szerződés 7. pontjaa fizetés módját részletezi. Még 1846.junius 1-én ki kellett fizetniük az összeg 1/4-ét. A hátralevő 3/4 rész kifizetési határideje pedig 1848. junius 1. A felszabadult jobbágyok nem is kivántak hosszabb időt, sőt kölcsön felvételére sem kényszerültek. /5./ Ez a határozottság is megerősiti, hogy el%;é szilárd anyagi bázist tudhattak maguk mögött. A fizetési feltételek szerint a váltságösszeg 3/4-e után 1846. ápr.24-től félévenként 6 $-os kamatot kell fizetni. Minden valószinüség szerint abban, hogy ilyen szoros határidőt vállaltak a magukat megváltó jobbágyok, jelentős szerepet játszik az, hogy a tulajdonjogokba való beiktatás csak a váltságdij bizonyos hányadának befizetése után történhetett meg. Némi engedményt jelentett, hogy apróbb részletekben is törleszthették tartozásaikat. Viszont annak is nagy a valószínűsége, hogy éppen az aprózott fizetés miatt a földesúr több pénzhez jut hozzá. Világos, nyilvánvaló adósságról ívén szó, a nemfizetés esetére az 1836. XX. tc. éa az 184o. XI.4c. szerint szóbeli birósági perre kerülne sor. A szabadon választott szolgabíró Ítéletének azonban a felek " in solidum n, azaz egyetemlegesen kénytelenek lesznek alávetni magukat. Azzal, hogy a megváltási összeg esetleges ki nem fizetésére is gondoltak a szerződésben, egy reálisan is létező lehetőséget igyekeztek kivédeni. Már a bérbevétel során akadozó fizetések is utalnak erre a várható eseményre. Későbbi adatok szerint be is igazolódott a birtokosok félelme, a pénzt valóban nem tudták kifizetni a volt jobbágyok. Ebből még 1851-ben is voltak problémák. /6/. A sserződés tehát igyekezett a benne foglaltak jövőbeni törvényes megvédését is biztosítani. Ezt a célt szolgálta hogy az 184o. VII. tc. 9«ö-a szerint négy példányban készítették el.