Pápai Gabriella: A jobbágykérdés megoldásáért folytatott küzdelem Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1980) / 0419-1983
28 A földesúr olyan tőkére akart szert tenni, amely segítségével ha részben is, de megoldhatja anyagi gond jit. Ennek viszont az az ára, hogy elveszti úrbéres birtokát és ingyen * munkaerejét, Tehát igyekszik minél magasabb váltsági összeget elérni, A .jobbágyok ugy akarnak megszabadulni korábbi feudális kötöttségüktől /anyagi- é személyi téren egyaránt /, hogy az uj, szabad paraszti sorban tudjanak valamihez kezdeni, vagyis ne seramizzék ki őket teljesen. Egészen természetese, a jobbágyok helyzetéből következő igény, hogy ifelszabadulásuk után, távlatokban ne járjanak rosszabbul, mint amikor bérlők voltak. Az általuk fizethető összeg nagyságát anyagi lehetőségeik alapvetően behatárolják, S itt merül fel a kérdés, hogy mennyiben egységes a község jobbágyi társadalma. Hogyan találja meg a számitását a megváltásban a teUckel rendelkező, illetve a házas asellér? Mekkora összeg fizetésére képes az egyik, illetve a másik? Az örökváltsági szerződésben foglalt kimutatás szerint a 61 telekkel renféLkező jobbágy közül mindössze lo-nek van kettő telke, 51 viszont ^telkes. Ők voltak azok, akik elsősorban hasznot húzhattak annak idején a bérleti szerződésből, hiszen ők voltak képesek fizetni a bérleti dijat. De ők tudtak a szükségihombárba is feleslegesm gabonájukból w betéteket " tenni, s igy a haszonból részesülni. Rajtuk kivül megváltja magát 112 házas zsellér is. Szerényebb összegért, 8o frt-ért, de gyanítható, hogy számukra ez 8o frt kifizetése nagyobb gondot jelentett, mint a féltelkesek többmint 4oo frt-ja. Tiszaföldváron 1843 és 1845 között megtörtént telekrendezés szerint egy egész úrbéres telek 28 hold szántó, 12 hold kaszáló, valamint 3o,5 hold legelőt tett ki. /I/. /6./ Ekkora területre az " úrbéri szolgálatok, adózások, tartozások mind szinte a királyi tized átengedése örökÍ