Pápai Gabriella: A jobbágykérdés megoldásáért folytatott küzdelem Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1980) / 0419-1983

- 27 is a földesúrnál!: fizették. A .királyi haszonvételek azonban sokkal kevésbé súlytották a jobbágyokat, mint az úrbéres terhek. Valészinüleg ez az oka annak, hogy a földváriak ezen a téren nem igényeltek változtatást. A királyi haszonvételekre nézve tehát megmaradt a Ikorábbi gyakorlat, továbbra is a földesúrnak kellett fizetni ezeket a járandóságokat. 4. A papi tized, a királyi dézsma és a váci püspöknek fizetett sedecima szintén jóval kisebb terhet jelentettek, mint az úrbéres szolgáltatások, haszonvételek. A földesúr ezek beszedésére ugyanolyan jogokkal birt, mint a királyi haszonvételekre. Ehhez hasonlóan a közvetlen fizetés lehetőségét mo3t sem kérték a lakosok. /5./ Valószinü, hogy anyagi lehetőségeiket felmérve nagyon tudatosan csak arra törekedtek, hogy a fejlődésüket leginkább gátló a nagyobb terhet jelentő szolgáltatások alól szabaduljanak fel. A bárónő azonban ezt a változtatást kérte, hogy ezen haszonvételeket a továbbiakban a megfelelő helyen, közvetlenül róják le a parasztok. Az úrbéri viszonyokat tekintve tehát egyedül a szerződés 1. megállapodása jelent gyökeres változást. A továbbiakban csak némi módosításról esett szó. Ennek ellenére megteremtődött a feuádális rendszerből való kiemelkedés lehetősége. Ehhez az alapot a személyes szabadság elnyerése és a szabad paraszti tulajdon megszerzése szolgáltatta. A parasztok munkájuk eredményeit ezentúl sokkal szabadabban hasznosíthatták és élvezhettek. A dokumentum 5. pontja az örökváltsági szerződés kulcsfontosságú kérdéseiről a váltsági összegről nyilatkozik. A szerződést előkészitő tárgyalásokon minden bizonnyal a körül folyt a legtöbb vita. Itt döntöttek a szerződő felek abban a kérdésben, hogy milyendáron sikerült a község lakóinak örökre felszabadítaniuk magukat. A gondok abból fakadtak, hogy természetesen mindkét fél a saját, a jól felfogott érdekének megfelelően igyekezett a váltsági összeget megállapítani.