Pápai Gabriella: A jobbágykérdés megoldásáért folytatott küzdelem Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1980) / 0419-1983

lo A báró halála után a birtok kezelését József öccse vette a kezébe, akinek végrendelete szerint bátyjának gyermekei öröklik ingatlanait. Id. Podmaniczky János fiu utódai közül egye% dül az ifjabb Podmaniczky János /1786-1883/ tonusit kedvet a gazdasági ügyekkel való foglalkozáshoz. Igln keménykezű édesanyja azért 18o9-tol ráruházza a közös családi birtok kezelését. A fiatal báró nagy akaraterővel, lendületesen fogott hozzá as uradalom megszervezéséhez. Az állatállomány növelésével a legelők és a szántóföldek jobb kihasználásával igyekezett fellenditani a hanyatló gazdasági életet. A szarvasmarha- ós juhállomány fejlesztése mellett a lótenyésztésben ért el óriási eredményeket. Meglehetősen ritka fajtájú, de igen értékes lovakat nevelt. A többi földesúron kivül a lafconaság jelentette a nehézkesen, de jól fizető piacot. Országosan jellemző volt, hogy a napóleoni háborút követő gazdasági dekonjuktura idején a birtokosok elhanyagolták a szántóföldi művelést. Helyette a kisebb befektetést igénylő juhtenyésztés került az előtérbe. A kapitalizálódó nyugateuróapai mezőgazdaság konkurrenciaereje azonban éppen a gyapjú és a bőr esetében volt a legjelentősebb. így a magyar, sokszor igen gyenge minőségű gyapjú nem talált kedvező piacra. /31./ Podmaniczky János gazdasági éleslátását mutatja, hogy ő is ráállt a juhtenyésztésre. 1798-ban csak mintegy 600 db. közönséges juh volt az egész földvári uradlómban, s ezt a számot fokozatosan megjhusszorozza. /14./ Az állományt azonban kicseréli nagyon jó minőségű gyapjút adó fajtákra. Ennek a minőségi átszervezésnek köszönhette, hogy nemcsak Pesten, * hanem Bécsben is jó áron tudta áruját ártékesiteni. Tervei ezen a téren még további fejlesztés felé mutattak. A báró az állattenyésztés mellett az országban általánossá vált szemlélettel szemben nem mondot le a földművé*lés fellendítéséről sem. Szőlőt ültetett a község homokos részein.