Pápai Gabriella: A jobbágykérdés megoldásáért folytatott küzdelem Tiszaföldváron (Tiszaföldvár, 1980) / 0419-1983

182o-ban a bort akónként /56,6 1/6, ill«tve 4 forin6jávai adták el./6./ A gabonatermelésben is igyekezett minél jobb eredmények elérésére. A földvári uradalom gabonatermelését 60 köbölről 1000 köböl vetőmagig fokozta. /6./ Bizonyára nem véletlen, hogy az áltála telepitett gyümölcsös és szőlő terület az "Aranykert" elnevezést kapta. A báré libelális gondolkodása azonban nemcsak a gazdálkodásban, hanem más területeken is jelentkezett. Ezt bizonyltja pl., hogy 1826-ban megpróbált lépéseket tenni a Tisza Martfű, Vezseny és Cibakháza közötti szakaszának szabályozására. így a község vizjárta területei kerülhettek volna intenzivebb gazdálkodás alá. Mint magyar mágnás a felsőház üléseire hivatalos volt. Az országgyűléseken mégsem vett részt, uradalmi ügyészével képviseltette magát. A vármegyei életnek azonban tevékeny részese volt. A reformkorban a Heves és Külső - Szolnok megyei ellenzéket támogatta. Az 1838-as árviz idején János báró mentőmunkája is kiemelkedő volt. Barátait társadalmi rangjának követelményeivel ellentétben nem az arisztokrácia köreiből válogatta. A fő szempontot nála a közös, a demokratikus felfogás jelentette. Ilyen emberekre pedig idkább az értelmiségiek és a liberális közneemesek között akadhatott. Szabó Gyulai Visszapillantás a Tiszaföldvári Polgári Társulati Alap egy évszázados történetére c. munkájában igy ir Podmaniczky Jánosról* " Ellentétekkel teli, érdekes, sőt bizonyos tekintetben különc egyéniségének legjellemzőbb vonása a szeretet volt. A maga személyére nézve szerény és igénytelen volt anélkül, hogy valaha is zsugori lett volna ... Beteg cselédjeit kórházva szállitatta, vagy ha nagyon sürgős volt a veszedelem, kihozatta számukra a sebészorvost. Pártfogásába vette a talált gyerekeket is. Ő irta meg jobbágyainak gyermeke számára a folyamodványokat, hogy a katonaság hazaeressze őket. "