Szlankó István: A XIX. század nagy tájátalakító munkái és hatásuk az Alföld gazdasági életére (Tiszazug, 1973) / 0325-1975

A Tisztán a sok kanyarulat és a rendkívüli esés miatt a viz folyása igen lassú volt, áradáskor a nagyvizet a meder nem tudta befogadni, szétterült, és elyker csak félév múlva huzédett vissza. Yásrhelyi Pál tervet szerint az első teendg a ktfiyapek átvágása • összesen lol átvágást tervezett, ezzel a foly<5 hosszát 1211 km -r

gl 753 km-re akarta rőviditeni és az esést 3,7 cm -rSl 5,9 cm-re növelni kilemé terenként. Az árviz összetartására párhuzamos gátrendszer épitését javasolta és a töltéseket viszonylag közel helyezte volna egymáshfz, a helyi körülményeket figyelembe véve 3©e-leoe ölre 93azaxxxfckxxiaa*2»a Sajnos Vásárhelyi a nagy munkát nem érte meg. Terveinek ismertetése közben rosszul lett és nemsokára meghalt. Közben a nádor felkérte a tervek megvizsgálására Pal

eocapa olasz: vizépitési mérnököt. Vásárhelyivel már nem találkozhatott, pedig jé lett volna, ha a két kiváló mérnök együtt késziti el a véglmeges szabályozási tervet* Paleocapa másféle megoldást javasolt mint Vásárhelyi. Szerinte csa

k 21 átvágás szükséges, viszont a gátakat egymástél jéval távolabb kell elhelyezni, igy az árviznek elég helye marad. A töltések magassága kisebbre vehetg és rövidebbek is lesznek, mert nem követik a kanyarulatokat, hanem közrefogják azokat. Vásárhelyi tanácsa szeriAt az átmetszéseket alulrél felfelé, a gátépítést pedig felülről lefelé kell végezni és sgjr központi irányitásnak kell működnie. 1846 . január 19-én alakult meg a Tissavölgyi Társulat, mint központi szerv, majd vidéken nyelő osztály ill. társulat. Ezek 1846 és 1876 között a véggátak jeíentSs részét elkészítették, de sok helyen rendszertelenül, a helyi érdekeket figyelembe véve és sokszor nem is szakszerűen. Nem tartották be a Vásárhekyi által javasolt serrendet sem. Az évek folyamán sorozatos gátszakadákek, árvizek bosszulták meg a rossz munkát . Részben ez okozta a 1879-es szegedi árvizet is • A tiszai társulatok az 1881., 1888., 1895. évi nagyi árviz után mindig emeltek a gátakon. 1846-tól 1914-ig a Tisza és a Temes völgyéban összesen 41o4 kilométer töltéssel 4 631eoo kat . holdat mentesítettek. Mindez igen sok munkát és pénzt igényelt. Kezdetben a tiszai töltések átlagos magassága 4,7 méter, korenaszélessége 3,8 métar volt . /Keresztmetszete kb. 55 m /. & harmincas években a gát átlagos magassága 6,8 méter, koronaszélessége pedig 6 méter /Keresztmetszet kb, 157 m

2 /. EzekbSl az adatokbél kiszámítható hozzávetSlegesen a gátakba épített földmennyiség , ez kikerekítve ^6ee millió^ köbméter. Egy ki/bakosnak 16-szor kell a talicskáját megpakolni, hogy