Józsa László: Tiszaföldvár története (Tiszaföldvár, 1954) / 0254-1972

Érdekes «rre vonatkozólag a vármegyének 1733. márc.9.-én Gyöngyösön tartott közgyűlésén "ő cs. és kir.felsége parancsa szerint a megye kebelében az egyházi javak és épületek állapotáról ugy a parochiákról tartandó nyomozásra " a szolgabiráknak kiadott utasitás, mely igy s^ól: "összeirandó 1-ör az egyház mily állapotban van? a lakosok számának megfelelő-e? ... 4-er az acatholikusok egyháza mily állapotban van? ez is körülményesen kinyomozandó. Váljon ezen egyházak vagy imaházak katholikusok vagy acatholikusok által emeltettek, mikor, és mennyi idő óta birják az acatholikusok? " Ugyanebben az évben a szolgabirák jelentik a vármegyének, hogy Földváron acatholikusoké volt az egyház, melynek temploma ezelőtt öt évvel épült." /15/ a./ Az uradalom megszervezése. Az ifjabb báró Podmaniczky János /1786-1883/ nagy akaraterővel fogott a földvári uradalom hanyatló gazdasági életében fellendítéséhez. A legelőket jól kihasználta, a szántóterületet növelte. Összevásárolta a sovány, lehajtott, de egészséges ökröket, és meghizlalva jó haszonnal adta el. Megtörtént, hogy harmadfű tinókat kész jérmosöfcrök ellenében cserélt el, amikor a megnagyobbodott a szántóföld megművelésének érdeke kivánta. /16/ Tekintélyes szarvasmarha állomány is volt, de ennél sokkal nagyobb jelentőséget tudlajdonitott a lónevelésnek. Mikor Podmaniczki János átvette a családi birtok irányitását, már ekkor is volt 16o db. ló, abból a fajtából, amilyen már abban az időben is csak néhány nevezetesebb erdélyi gazdaságban akadt. A földvári ménesnek egyre nagyobb hire lett. A Podmaniczky család fogataiban kényeskedő paripák a többi előkelő urnák is megtetszettek. Fellendült a lókereskedelem. 1819-ben Podmaniczky József azért küldött vissza Podmaniczky Jánosnak a négy deres közül kettőt, mert nagyon szilajok voltak, de azért a másik kettőt is onnan sze-