Józsa László: Tiszaföldvár története (Tiszaföldvár, 1954) / 0254-1972

rezte be megint. Retsky László főszolgabíró azt irta, hogy feltétlenül megveszi a kiszemelt földvári lovat, mert tökéletesen vág az övéhez. /Br.Podmaniczky Frigyes: Naplótöreöékek III. 1,8.385./ Beriiáth András főszolgabíró szavai szerint: " Olyan egy pár lesz, hogy dicséretedre válik, ha akárkinek azt mondom, hogy Podmaniczky méneséből való." /Naplótöreöékek: IV.1.392./ "czugomnak valóságos disze lesz" állapította meg Földváry Miklós péteri földesúr a tiszaföldvári ménes egyik paripájára. "Most olyan sárga csikót keresek a báró ménesében, melyet rúdra lehet fogni," /Naplótöredékek: IV.1.39o./ Vették ezeket a kitűnő lovakat magánosok ugy, mint testületek, vámegyék, az utóbbiak főleg tenyésztési célokra. Heves vármegye megbízottjai igen gyakran megjelentek lóvásárlás céljából Tiszaföldváron. /Naplótör.IV.1.396./ 1821-ben a négy ménló darabjáért 45o frt-ot fizetett, ugyanakkor a palatínus regementja 3o3 frtot fizetett kancákért, paripákért átlagban./17/ Egyébként a katonaság volt a ménes leghűségesebb vásárlója. Erre vonatkozólag a keresztúri levéltár igen sok levelet őriz. Megesett, hogy a vételárra sokáig kellett a bárónak várakoznia. 1828-ben ügyvédje, ki panaszra ment emiatt, igy ir: "Az Óbester, mikor hallotta, hogy az általok megvett remondák árát a budai Kriegs.-komissárius még most sem fizette meg, igyn megharagudott, hogy igy rontják az ezred becsületét." /Naplótör.III.9.389./ 1898 táján az egész földvári uradalomban nem volt több 6oo db. közönséges juhnál. Podmanichky János mivel a gyapjúnak igen magas áravolt, a juhászatra igen nagy gondot fordított. Fokozatosan nemcsak szinte meg— husszorozta az állományt, hanem ki is cseréige, finom értékes gyapjúval biró fajtákkal. A gyapjút Pestre, sőt Bécsbe is szállította. Amint Podmaniczky Frigyes naplójában megjegyzi: "Ha meg volt szorulva pénzben, előre adta el a gyapjút."