Török Ilona: Nagyrév története 1945-70-ig (1970) / 0245-1972

" Ebben a faluban , mint általában az alföldi szegényeknél szokás : télen kétszer esznek egy nap. Ez annyit jelent, hogy a testek enerváltak, s a lelkek gyávák* A szegénység gyötrelmesen destruál .... Nem volt kiút a nyomorból, a jobb életlehetőségnek még halvány fénye sem villant meg az egyre sűrűsödő sötétségben. így tévedt el, igy vesztett utat és zuhant a mélybe h magára hagyott falu. Sok a beteg, rettenetesen sok a beteg a faluban. Jött a bába, aki egy zseniális találmány birtokában élet-halál urának érezte magát. Járt kövéren, habzsolva, mintegy véres fogú keleti bálvány, hasát verve, s halálra Ítélve az öregeket, betegeket, rossz erkölcsüket. Nem adja az öreg a földet? Kap egy kis arzénes kacsalevest. Senkinek sem tiint fel, Se papnak, se jegyzőnek, se birónak? A szomszédoknak se, akik még látták az áldozatot halála előtt néhány nappal, beszéltek vele? Aztán halloHák szörnyű fájdalmas kiáltásait jajveszékelését az arzénesleves, vagy az arzénes pálinka után. Az akkori feljegyzések szerint, de az idősebbek elbeszéléséből is meglehet állapitani, : a jegyző részeges volt, dorbézolt, a pap egyáltalán nem törődött a hivekkel, a tanitőknak nem volt számottevő befolyásuk a falu erkölcsi életére. A gyilkosság sorozat szörnyű bélyegét esztendőkig viselte a falu népe, de még most sem beszélnek szivesen erről a nagyréviek. Szégyenlik nagyon, pedig a rendszer bűne, szégyene az elsősorban. A rendszer bűne volt , hogy a falu teljesen magéra maradt. Bizonyitékul szánjuk a következő fejezeteket, melyekben bemutatjuk, hogy a rendszer megváltozásával ez a régi elsülyedt falu a senki szigete, ez a beteg paraszti közösség , melynek erkölcse lelke is elferdült , sok munkával de kitartó SZÍVÓS akaraterővel egészségessé vált, méghozzá plyan mértékben, ahogyan csak a szocialista keretekben, szocialista emberi normák segitségével lehet egészségessé lenni.