Török Ilona: Nagyrév története 1945-70-ig (1970) / 0245-1972
- 3 Nagyrév k ö zs ég felszabaduláR_előtti_álla2ota Ötezer esztendős kis település a Tisza partján Nagyrév község. A bronzkor legkorábbi szakaszát a nagyrévi lelőhely után elnevezett nagyrévi kultura lelőhelyei képviselik. Hogy honnan települtek ide, a Tisza eme zugéba a mai lakosok ősei, azt ma már nem lehet megállapitani. Nagyrév nem volt egységes település. Lakosai között vannak kun leszármazottak, akiket még 17. Béla telepitett a Duna-Tisza közére, vannak azonban más népek is. A reformáció éledése idején sokan menekültek a vallásüldözések elől. Maguk eszkábálta tutajokon ereszkedtek le a Tiszán. Nagyrévben aztán kikötöttek, mert alkalmasnak találták a helyet, a megbuvásra. Azért is megfelelt a menekülőknek , mert kompon gyorsan át lehetett kálni a túlsó oldalra, s ott eltűnhettek, tovább bujdoshattak, bevehették magukat a hatalmas kiterjedésű erdők mélyébe, s a nádasbkba . Akkor még ezen a vidéken több napi járóföldre boritotta a sikságot. Később keveredtek a falusi lakosok más vidékekről idetelepültekkel. Jöttek nincstelenek batyuval a vállukon, a házatlanok, akik jobbágyok és zsellérek lettek, Harangi uraságnál, Mayerfi táblabiró urnái. A legrégebben előforduló családnevek Nagyréven a nemes jobbágyok közül a Szabó, Varga, Major, Takács, Ambrus, Sebestyén, Somodi, Pákozdi, Tóth, Kántor, Kovács, Valki, Dari, Szendi, Székely, familiák. A régi dűlőnevek pedig amelyeket még ma is használnak: Barta-dülő, Iskola dülő, Cserepesi-dülő, Zsidőhalom , Öregszőlő, Sarlós, Alsócsáp, Felsőcsáp, Örvény. A nagyrévi uraság a budai svá/b serfőző Mayerfi táblabiró sr* ur gonoszabb volt a többieknél. A helybéli eklézsia levéltárában eredetiben is megtalálható a végtelen panaszok halmaza, amelyben elkesergik a szegény jobbágyok , hogyan bánik velük a német ur* Hosszú panaszos levelet irtak 1828-ban a vármegyei hatósághoz, s kérték bajaik orvoslását. Felszámolták az uraság által okozott kárt is, az összesen 2405 Ft 28 kr-ra rúgott.
