Török Ilona: Nagyrév története 1945-70-ig (1970) / 0245-1972

Major Bálint volt nagyrévi postamester, feldolgozta a község múltját és saját költségén ki is nyomtatta, így ír: A régi jobbágyvilágban még nem volt tanya a nagyrévi határon* Itatóhely sem volt, s a régi Szödényi-tanya kutjára vagy a folyóra hajtották le az állatokat* A Tiszától a gyalui határig mindössze 2 kut volt. A földmüvelés is kezdetleges szerszámokkal folyt, faekével szántottak, tövisboronával já»atták a földet, négy lovat fogtak az eke elé, a gabonát pedig nyomtatták. Hires, messzi vidéken ismert volt a nagyrévi bor. A szóló mellett gyümölcsösök is voltak a határban, a szántóföldi növények közül pedig a búzát, kukoricát és a kendert ismerték és termesztették. A kendert maguk dolgozták fel. A Tisza árterületén jó széna termett. Kaszálás után odaeterelték ki a tehéncsordát, a lovakkal együtt. Nyári időben az állatok éjjel-nappal kint voltak csak a fejős tehenek és a fias disznók , meg a kisebb állatok jártak haza. Akkoriban a jobbágy embernek ha úrbéres föld volt a kezén, rendszerint a lakóháztól külön volt a szérüs- és takarmánvos kertje, valamint az istálója is. Az istálóba járt el etetni, akinek pedig több jószága volt , az ott is aludt, állandóan ott tartózkodott, s nem élhetett a családjával. A jobbágyság három rétegre osztódott: voltak akik az állatokat terelgették, juhászok , bojtárok, kondások, csordások, fejők, száp számmal. Voltak külön szántó-vetők, szőlő művelők, akiket a többiek lenéztek, s voltak szinte külön kasztként kiválva a többiek közül külön közösséget alkotva a halászok. Erős közösség volt a halásznép közössége, szervezettek voltak, de ezt a szervezettséget akkor még nem tudták felhasználni sorsuk jobbra forditására. A történelem minden jelentős eseménye rányomta bélyegét erre az elzárt községre. Március 19.-n érkezett el a 48-as forradalom hire.