Kiss János: Martfű vázlatos története (1972) / 234-1972
Martfű nevének eredetére az értelmező szótár IV. kötetében találunk magyarázatot. Mart: meredek part elejét, kezdetét jelenti. Ha figyelembe vesszük területét, helyzetét, a Tisza szabályozása előtt, akkor láthatjuk, hogy ez a terület rész egy nagy füves partrész kezdete, mely Szolnok alá nyúlik. A korábbi térképek /1711-ből származók/ ezt ki is mutatják, de egyéb megmaradt tárgyi emlékek /régi komp maradványai/ is ezt bizonyítják. A Tisza gátrendszere is közvetlen martfűnél kezdődik. E terület emberi településre igen alkalmas volt, mivel nagy lehetőségek adódtak a halászatra és vadászatra. Az elmúlt években több szkita sirt is feltártak a község területén és szomszédságában, amely bizonyitékot ad feltevéseknek, s mintegy 3000 év előtti kultúrát mutat a ma emberének. A régi idők emlékeit idézik fel a község szélén levő őrhalmok is. Az első Írásos említés martfűre vonatkozólag a garamszentbenedeki oklevélben van /1075 Dr.Hamza Dezső kutatása szerint/. Ugyanaz a néptörzs lakta, mint Varsányi. /a történelem folyamán elpusztult nagy alföldi település/. 'b l Későbbi dokumentumok megemlítik, hogy az 1400-as években Martfű Tiszaföldvárral együtt a dunaföldvári bencés apátság tulajdonát képezte. 1556-ban II. Ferdinánd király Tiszföldvárral együtt Földvári Istvánnak ésoKaravich Dömének Ajándékozta a martfűi pusztát. A török defterinák /adókimutatások/ 1571-ben 14 adóköteles házigazdát mutatnak ki e helyen. Érdekességként megemlíthetjük, hogy Szolnokon ezidőben 38 háztulajdonos élt. Az 1700-as évek elején Rákóczi Ferenc tulajdonába került e terület. Az első térképet 1711-ben készítették Martfűről. A Rákóczi-féle szabadságharc idején Martfűt és főleg a környező községeket az ellenség szinte földig lerombolta. Rákóczi Ferenc birtokának elkobzása után Podmaniczky báró kapta e területet, aki igyekezett újból benépesíteni azt. Ifj. Palugyai Imre a Jászkun kerületek és külső Szolnok vármegye leírásában megemlíti, hogy 1854-ben aTiszaföldvárhoz tartozó
