Az istenmezejei bánya története (1971) / 151-1971

- 3 -Á bentonitot már a rómaiak is ismerték. /Plinius irt róla a Természetrajz XXXV. könyvében ./ Az ókoriak ruhanemű tisztitásra használták.

Hazánkban a XX. század harmincas éveitől kezdődően egymás után jelentős bentonitelőfordulásokat tártak fel. Egyre nagyobb mennyiségben és egyre többféle célra használják fel. Ezért a bauxit után egyik legjelentősebb hazai ásványkincsünknek tekinthetjük. A bentonit tulajdonságainak megismeréséhez tudnunk kell az agyagásvány-féleségekra vonatkozó nagyjelentőségű kutatási eredményeket.

"Agyagnak nevezzük azokat a kőzeteket, melyek 1 mikronnál apróbb szemcséket tartalmaznak és a karbonáttartalom nem több bönnük 15 %-nál. Az agyagokat alkotó ásványféleségek a legújabb röntgenspektroszkopiai és elektromikroszkópiai vizsgálatok alapján lényegileg az alábbi négy csoportra oszthatók:

1. / Az u.n. agyagásványok, melyek az agyag képződésekor:

a múláskor ujonpan képződtek. — Ilyenek: kaolinit, montmorillonit, stb.

2. / Azok az ásványok, melyek az eredeti kőzet alkatrészei voltak és a múlásnál végbemenő vegyi folyamatoknak ellenálltak. Ilyen pl. a kvarc.

3. / Azok az ásványok, melyek magukban az agyagokban képződtek, azok leülepedése közben. Ilyenek a pirit, dolomit, gipsz.

4. / Biogén származású anyagok azon szervezeteknek a vázai, amelyek abban a vizben éltek, ahol az agyagok keletkeztek. Ezek a vázak jórészt kalcitból és kovasavból állanak.

\