Az istenmezejei bánya története (1971) / 151-1971
4 Az agyagféleségek, s igy a bentonitok tulajdonságait elsősorban az uralkodó agyagásvány minősége szabja meg. Az agyagásványok legfontosabb alkatrészeik: az AI2O3 és SÍO2 egymáshoz való aránya alapján 3 csoportot alkotnak: a. / Kaolinit-csoport, ahol az AI2O3 és SÍO2 aránya: 1:2 /Kaolinit, dikkit, halloysit, stb./ b. / Montmorillonit-csoport, ahol az arány 1:4 /montmorillonit, beidellit, szaponit stb./ c. / A csillámszerü agyagásványok, /szeriéit, illit./ Bentonitnak általában olyan kőzetet szokás nevezni, amely legalább 75 montmoril'lonit csoportba tartozó agyafeásványt tartalmaz. A bentonit tulajdonképpen agyagféleség, mely ha eléggé tisztán fordul elő, egészen gélszerű, a kolloid anyagokra jellemző kagylós töréssel. Az ilyen bentonit a nyelvhez feltűnően tapad, a megnedvesedés helyén igen gyakran fehér folt jelentkezik, a duzzadás által beállt pikkelyesedés következtében. Ha a bentonit egyéb agyagásványokat is tartalmaz, akkor elveszti a gélszerű állapotát, ilyenkor lehet morzsalékos, földszerű vagy egészen kemény kőzetszerü. Ilyen esetben a nedvszivás nem jelentkezik. A monümorillonit agyagásvány hármas réteglapokból áll, melyek között a távolság a víztartalom szerint változik, s a szubmikroszkopikus méretek alsó határán van. E rétegek egymásközötti eltolódása teszi lehetővé a rendkívüli duzzadást, sőt e duzzadás korlátlan is lehet, ha a diszperz közeg sok, a higitás nagy. Ez esetben a lezkék teljesen el is válhatnak egymástól. Ilyen állapotban a montmorillonit agyagásvány a legnagyobb fajlagos felülettel rendelkezik valamennyi agyagásvány között, a megközelíti a 800 гаг /S értéket. Ez rendkívüli kolloid tulajdonsága mint biztosit, az érték nagyságát jellemzi, hogy a mesterségesen,
