Dr Varga Lajosné: Tiszaföldvár az új élet kapujában (Tiszaföldvár, 1965) / 0141-1971

- 11 nyitottam szóbeli utasításokkal az egész tennivalókot. Tanácsházán egy napon jelentkezett munkára egy leány a régi dolgozókból nevét nem tudom. E leány első időben egy füzetbe irt röviden minden fontosat és megtörténtet, /iktatott/ A tanácsházával szemben Sipos Gfcrula házban állomásozott a Szovjet parancsnokság. A volt szolgabiróság melletti házban állítás szerint a tanitó lakott itt az ud7 varon szemét alatt kb. másfél mázsa kék, zöld, sárga papirt találtunk, amely igen megfelelt különféle nyilvántartások bevezetésére. Ezeket már két régi községházi dolgozónő végezte. Ez időben elvtársaim véleményezésére hallgatva Kávási Gyula volt községházi dolgozót is ismertelenül többször hivattam dolgozni és nem jött. Debreceni kormány megalakulása után egy napon előkerült, s minden bemutatkozás nélkül szobát választott, s innen az alispán és a debreceni kormányra hivatkozva Írásban utasítani hezdett olyan dolgokra, amelyeket már rég megoldottunk. Felszólitátea közbiztonsági őr cimmel. Egyik este ez az uj felettes Kávási Gyula egyik pékségbe megláttuk, harmadmagammal hogy a sorbanálló asszonyoknak mutogat egy szép kenyeret, s mondja. Látják asszonyok már van kenyerünk és hozzá még jó és szép. E kenyeret már egy hónappal korábban is sütötték és osztotta a pék ingyen. Mire mi az udvaron át a pékségbe értünk eltűnt. Nem óhajtott velem találkozni. Mivel minden becsületes ember segítségét sok ideig vártam. Őt is szívesen láttam volna de nem ugy ahogy indult. Nem sok idő múlva előkerül egy Petrubán nevü dzsentri kinézésű ember is aki ugyan csak okmányokkal bizonyította, hogy Debrecenben járt és átveszi a község vezetését. Megmutattam neki ez és ez igy csináltam és a szinespapirokra rögzített a végzett munkát /ügyvezetést/ Ugy látszik nem tetbzett neki és eltűnt. Egyszer még láttam ugy emlékszem belső kövér uradalom kastélya ablakában ide vonult el. Ugy hallottam, hogy ő volt a régi szolgabiró.