Dr Varga Lajosné: Tiszaföldvár az új élet kapujában (Tiszaföldvár, 1965) / 0141-1971

A háború okozta bajok hiányok sokaknál még a régebbi okok miatt is Öregek, szegények, egész napokat a folyosón fázva felsorakozva vártak arra, hogy vélem beszélhessenek, vagyis különféle kívánságaikat orvosoljam. Uton útfélen is megállítottak s találták sérelmeiket. Sokszor éreztem és a népőrtársaim is felfigyeltek arra, hogy ez valami hajsza az idegeim ellen. Voltak jelenségek amelyek a feltevésünket igazolták. Egyet megírok a sokból. Egy igen módos személy akitói ugy emlékszem igen nehezen tudtuk megszerezni kölcsönbe a darálójához használt meghajtó sziját, amit a malom főszijába építtettünk be, azt hiszem nem kell magyarázni ennek magasabbrendü fontosságát. E daráló tulajdonos a nagykiterjedésű község minden helyén előbukkant. Minden megmagyarázásom ellenére ostromolt gorombáskodott, s követelte a szíját. Annak ellenére, hogy a pékeknél ingyen osztotta kenyérből ő is fogyasztott. Kovács főmolnárnak is megmondtam adjon korpát ha kér állatainak. A feladatok sokasága sokoldalúsága ós magamra utaltsága akkor elismert sziporkázó ötletességem ellenére sokszor éreztem, hogy ezt soká nem birtom. A baj bekövetkezett kidűltem. Leállt mindkét vesém megpuffadt a viztől egész testem. Göblyös doktor tanácsadása szerint anyósom gyógyított ki. A betegségem alatt az elvtársaim közül csak Máté és Szikora látogatott meg. önkén vállaltam feladatot amig bírtam végeztem és 1945. V. 1. visszamentem Budapestre folytattam a régi foglalkozásom. Bocsásson meg az esetleges kritika mivel egy önéletrajz szerű leírás adtam a helytörténetük megírásához. Nem tudom fontos e a helytörténethez ami mos irok. Élt a falujukban egy erős magas ember. Ez az ember orosz fogságban tanult nyelvtudását használta arra fel, hogy az elcsavargó katonákkal részegeskedett és nők keresésénél a katonákat vezette. Egy ily esetben a szőlők határánál egy utcában az udvar hátul jóféle menekülő nőt az ivópajtás háton géppisztollyal lelőtte. Háromhetes gyermeket hagyott maga után. E földvári ember a fő erőkkel elment ugy tudom elpusztult. A katona a tettéért életével fi-