Dr Varga Lajosné: Tiszaföldvár az új élet kapujában (Tiszaföldvár, 1965) / 0141-1971

- lo Heteken át hallgattuk a Debreceni tankcsata zajt majd későbben a Budapest körüli dörgés éjjelente robbanások villogását. Hosszú időn át az egységeiktől elkalandozott és berúgott katonák sok nehézséget okoztak a népőruknek. Lakosság éjjel bezárkózott, elbujt csak azok osontak valahová, akiknek a vérébe volt, hogy mások kárán meggazdagodjanak. Ezek a személyek a cipőgyárat is fosztogatták. Ez a háborúk egy mellékterméke, amit csak fokozatosan lehetett visszaszorítani. A front eltávolodása után földváron maradt helyőrség vezetője a malom őrzéséhez két fegyvert is adott esetenként járőrt is küldött a malomhoz. Jelenleg is van egy irásom amit tőle kaptam. Mivel a nagy nehézségeken átverőgődött földvár és nélkülem is javult a helyzet, egy napon elindultam Pestre családomhoz. Szolnokon minden Pest felé irányiiott vonatot óriási tömegek szállták meg. A MÁV dolgozói a mozdonyt lepték el. Mivel én is egyenruhás voltam én is oda kapaszkodtam. A katonai parancsnok az egész vonatról eltávolitotta a civileket* Ő maga meg a vasutasokat rendelte le a mozdonyról, akik mindenféle igazolvánnyal igyekeztek más belátásra birni. Én is megmutattam az emiitett magámét tüzetesen átolvasta, utána rám nézett pillanatnyilag elmosolyodott és viszszaadta, katonásan tisztelgett, viszontlátást köszönt és a gépen hagyott. Ugy gondolom, hogy a Szolnokra s állitott liszt és a kérőlevelem okozta sikeremet. Láttam hogy ez időtől Pestig mozdony személyzet tart tőlem. é Időben a fent Írtakkal tulczaladtam. Az ott ténykedésem idejében áru és pénz forgalom nem létezett. A régi vezetők megszöktek, vagy elbújtak. A tanácsházát lépcsőről lépcsőre kitakarítottuk mivel laktanyának használták. Az üg iratok egy részét elégették, vagy az udvarra dobálták és egyes szobákban halmozódott. Katonai priccsek butortörmelékkele összes helyiségbe voltak. Az én ott létemkor mondhatom az egész tanácsházát a népőrök uralták. Innen irá-