Békéssy Sándorné, özv.: Visszaemlékezés… (1971) / 135-1971

- 3 -pici kis ház volt, szemben a mostani Tanácsházával. Két kisasszony járt át minden nap. Gyönyörű két nő volt: egyik nagyon szőke, a másik nagyon fekete, ők hosszú évtizedekig voltak itt postások.

A község épitett egy elég alacsony, de már cseréptetős házat a disz^ópiac helyén, az lett az első községháza. A diaznópiacot kivitték oda, ahol most a nagy iskola van. Azután, amikor a község megvette a Dobner féle házat, a mostani Tanácsházát, a postas kisasszonyok megvették ezt a házat / ami most a cukrászda /, az lett az állandó posta.

Azután már nem kellett annyi sarat taposni a postásoknak.

Gyógyszertár is csak kb 1890-ben nyilt meg, abban a sarki házban, ami szemben van a kisvendéglővel. Fritznek hivták a gyógyszerészt /akkor patikárost/. De nemsoká átköltözött oda, ahol most a szövetkezeti iroda van. Ott volt elég soká, de mikor az öreg Fritz meghalt, a fia megvette azt a házat, ami most a bankház. Ö már mint Forgács Károly néven volt gyógyszerész.

Iparos is csak három volt. Egy kovács, Cseh Lajos, az a ház íjiég megvan. xgaz hogy ujraépitve, mert az eredeti összedőlt. Mosrt Rojkó műszerész lakik benne. Egy uognar, Holecska N. Azf volt a műhelye, ami most cipőbolt. De akkor nagyon kicsi kis nádas ház volt. Egy suszter /akkor igy hivták a cipészeket/, Skrabák János. Az a ház még megvan majdnem úgy, mint akkor volt. Pázsik az uj utcában lakik benne.

Az iskoláról már Írtam, hogy hol volt. Az volt a templom is, odajártunk mi néhány gyerek, ^em mindenki járatta a gyerekeit iskolába.

Belli olyan volt az iskola, hogy a padok alatt ki volt ásva két vagy három ásónyomra, és egy pallón jártunk. Takarító nem volt, csak a nagyobb gyerekek söpörtek. En nem láttam soha, higy kivitték volna a szemetet. Mindig beseperték oda, a padok alá. Volt olyan rossz fiú is nem egy, aki a kisdolgát ott végezte. El lehet képzelni, milyen lehetett ott a levegő; és az ivóvizünk se igen volt különb. Volt egy csobolyó. Lem tudom ismeritek-e mi az? Egy kis kerek dob féle hordó, aminek a tetején van egy lyuk. Azon öntik bele a vizet és azon is szívják ki nádcsövön. Elképzelhetitek, hogy néz ki, mikor annyi kis csipasz szájú, íényes orrú gyerek egymásután szivogatja azt a nádat. dehet, hogy ezt nem is к ellett volna leírnom, mert ez már a jó múlté. De Ti arra kértetek, hogy a múltról Írjak. De még csak most jön a java! hogy verték a gyerekeket az iskolában! Én elég jó taiuló voltam, azért én is kaptam néha. De aki rossz tanuló, vagy rossz magaviseletü, volt, úgyszólván mindennap kikapott nádpálcával. Egy fia mindig úgy kapott ki, hogy lehúzták a nadrágját. Egyszer, már mikor kihívta a tanító, nagyon elkezdett sírni: "tanító bácsi!