Békéssy Sándorné, özv.: Visszaemlékezés… (1971) / 135-1971

- 25 -ecetetl beleapritottak sok kenyeret. Ez volt a vizityukleves. A cibere Gieß úgy készült, hogy korpát leforráttak vízzel, és betették a kuckóba. Néhány nap múlva a korpa megsavanyodott, azt főzték meg levesnek, nem valami jó volt. Sok aszalt gyümölcsöt is ettek a böjtben.

Aztán jött a husvét. Akkorra sütöttek kalácsot, sonkát, tojást főztek. Azt elvitték a teaplomba megszentelni, és mikor hazamentek, csak akkor volt szabad belőle enni. Bizony, зок öreg úgy elgyengül,t kivált, aki tulsagba is vitte a böjtölést, hogy igy tavaszi hónapokban volt a legnagyobb halálozás.

Azután husvét masnapján j)tt a locsolás. DeA nem il latos vízzel, mint most. Akkor még az nem volt, csak a kisgyerekek kaptak egy kis otkolmot egy kis üvegbe egy pár cseppet, uztan teleöntötték vízzel.

Az olyan fehérlett, mint a tej, és jó szagu. Akkor bekötötték az üveg száját egy ritka ronggyal, ezzel mentek a gyerekek loesoyílni. Ezek mind sok szép verset mondtak, és minden itt piros tojást kaptak, nem pénzt, mont most. Némelyik gyerek egész tarisznyával kapott.

A nagy fiuk nem vittek szagos vizet, ők csak kantából, vagy vödörből a kutnál locsoltak. Némely lánynak többször is át kellett öltözni, mert csupa viz volt a ruhája* Néha már el is bújtak a fiuk elől.

Minden házban meg volt rakva az asztal ételle-itallal a locsolók x-észére. Ez a szokás most is meg van.

Husvét után jött a pünkösd. Az mar csak olyan ünnep volt, hogy a rokonok egymást látogatták, mert akkor már jó idő van, kívánkozik az ember a szabadba. Ekkor már nem sütöttek kalácsot, csak vízben köttet, mert ahhoz nem sok liszt kell. Ilyenkor már fogytán volt a liszt, ügy íaondták, hogy "kax*ácsonykor kalácsot, husvétkox', kenyeret, pünkösdkor - ha lehet”.

Pünkösdkor jöttek a n *gy bucsusok. Kunszentmartonról gyalog mentek Radnáxa. Legalább 200 km, és ezek mindig Szénáson pihentek meg. N-gy szeretettel vártuk őket étellel, jó fekhellyel.

A karácsony akkor is szép ünnep volt, de mégse ilyen, mint most.

Csak kicsi fa és kicsi ajándék. Az utcán jártak a betlehemesek, és a karácsonyt köszöntötték. Több gyerek összeállt, és mentek házról-hézra. Megkérdezték, hogy szabad-e karácsonyt köszönteni? Ha azt mondták, szabad, akkor elkezdtek valami karácsonyi éneket énekelni, és mikoi* befejezték, azt mondták:

Zörgetik a ládát, pénzt akarnak adni Ha egy garast adnak, meg fogjuk köszöxmi ßt virgácsot adnak, el fogunk szaladni.