Békéssy Sándorné, özv.: Visszaemlékezés… (1971) / 135-1971

-18 -lett szétverni baltával, és azután megtörni mozsárban finomra. Volt, ahol csak rámerték a vizet a kősóra, és onnan méregették le a sófaáahoz. Aztán ahogy a mákot tisztogatják, úgy mosták a kölest, mert akkor még nagyon kevés helyen használtak rizst. Este elkészitették a szalmát is a pörköléshez, mert akkor még nem volt az a kis gép, amivel most porzsolnék. A férfiak kést, bárdot, baltát köszörültek.

Hajnalban aztán korán felkeltek, és leszúrták a disznót. Akkor ráraktak egy csomó szalmát, és meggyujtották. Mi, gyerekek is élesztettük a kis tüzet, ha kellett valahol pótolni a nagy tüzet. Mikor szép piros volt a disznó, leöntöttélc meleg vizzel, és fehérre kaparták. A gyerekek azt nagyon várté;., mert a* , or mar meg lehetett enni a fülét, farkát. Nagyon sok disznónak nem volt füle, farka, mire bekerült a házba. De volt olyan irigy böllér is, aki nem adta oda a gyerekeknek, inkább Dedugta a disznó lyuéáoa. Ha ugyan volt oly^ui gyerek is, aki onnan is kikunyerálta, és jól megmosva, megette a farkat.

Akkor jött a gyerekek dolga, amikor kezdték felvágni a disznót, ők hordták be a sonkát, orját, fejet. A beleket mindig a gazdaasszony vitte be egy na#y tálban, mert az nehéz volt a gyerekeknek. Mikor minden bent volt, akkor jött a reggeli előtti finom szilvapálinka. Abból mindenki kapott, még a gyerekek is, mert ők is agyon voltak fagyva. Ekkorra már megsült a disznó vére, sok hagymával. Minden disznóölésen az volt a reggeli. Nagyon Ízlett mindenkinek. Reggeli után jött a hús feldolgozása.

De nem úgy ám, mint most, hogy a húsdarálót íelcsavarják az asztal szélére, és lehajtjákazon az egész tölteéknek való húst. Akkor elővettek két bárdot, vagy két kést, és azzal vágták össze az egész húst. 0- lyan szépen tudták pengetni a bárdot, meg a kéjít kést is, hogy még a szom szádok is szívesen hallgatták. Azután jött a töltés. Azt is egy kis csőbe r-Jctók, és egy fanyomóval betöltötték a tisztára mosott oélbo. Sokszor úgy megfájdult a gyomra, aki a sok kolbászt megtöltötte, azt mind a hasával kellett kinyomni. Alig tudott aztán ebédelni. Pedig finom ebéd volt! Azt is leirom, mert mar ilyesmit se főznek. A leves í'onyólé volt. ügy készült, hogy abbéi a léből, amiben megabáiták a fejet és a hurkába valót, vesét, tüdőt, szivet, kivetten annyit, ami elég volt a leveshez. Abba tettek sót, kevés cukrot, babérlevelet, pici ecetet, és a főtt,hurkába való veséből, nyelvből megvágva egy keveset. Sok jó, friss tejfölt öntöttek bele. Nagyon ízlett mindenkinek.

Ha valaki év közben nagyon jól lakott, azt momdta: "nem laktak ilyen jól, csak disznóöléskor, fonyólével!"A~t is mondták rá, hogy "akkor egész disznó főtt a levesedben!"

j# '