Békéssy Sándorné, özv.: Visszaemlékezés… (1971) / 135-1971

- 17 -Gádorosra, kivált búcsúkor. Igaz, hogy akkor a fél falu átment a búcsúra énekelve és lobogókkal.

Akkor még nem volt Szénáson katholikus pap. Egy nagyon öreg bácsi tartott egy kis imaházat, az evangélikus papiak után, a negyedik házban volt a nagy utcán. Az öreg Kasza János bácsié volt és igy ő volt a papunk. Olyan öreg nem is volt más a faluba. Hosszú fehérzaja volt, azt befonta, és a hátán lógott végig. Ó volt a legutolsó, aki igy öltözött.

Kb. 1810-ben születhetett.Ő vezette a prosszesiót. Mikor a misének vége volt kimentünk a vásárra, mi# kicsik, vettünk mézeskalács babát, a nagyobbak tükrösszivet. És befizették a lányokat a bolondkocsira. Este meg a bálba. Mert akkor aolány csak úgy mehetett a oálba, ha a fiú beváltotta. Akinek nem volt aki beváltsa, az otthon maradt. Az iparkodott a követező évre szerezni egy fiút. Szokás vált a gédorosi búcsún, hogy a bál ban összeverekedtek a fiuk. Néha még halál is előfordult. Akkor szerettek a fiuk virtuskodni.

1908 táján elmentek a Károlyi grófok. Kiadták bérbe az egész birtokot Wolfinger bérlőnek. Akkor bejött a katholikus pap a templommal együtt együtt a Hevesi házban, ami most a Szülőotthon. Az lett a templom sok évig. Egészen dg a templomot fel nem építették. Derzsi Adám volt az első katholikus pap Szénáson.Öreg bácsi volt, úgy hogy már az uj szép templomba nem is ő került.

A másik Hevesi ház, ami most Egészségház, az akkor hosszú évekig bognárműhely volt. Hevesi Antal volt benne a bognár. Mikor ő meghalt, akkor kovácsmühely 1 ett. Az uram Békássy Sándor volt benne a kovács. Azután lett egészségház, mikor mi is kimentünk a tanyára.

A szénási erkölcsről mit Írjak? Olyan kicsi volt Szénás, hogy nem is fért #olna bele rossz ember. Mindenki jó volt, soha senki a másét el nem vette, szóval tolvaj egyáltalán senki sem volt. Nagyon híres is volt erről az oldaláról Szénás. Az emberek szerették egymást.

Volt egyetlen rendőr, nagy, magus ember volt. Nagy Tamásnak hivták. Annak se volt semmi dolga. Mindig csend volt a faluban. Egyszer láttam egy kis zendülést: a fináncok rálőttek egy dohánycsempésfcre.

Akkor annak a védelmére keltek, és kizavarták a pénzügyőröket a faluból. Más zavargást nem láttam.

Hacsak azt nem karácsony táján, hogy a disznókat zavarászták, ha eljött a disznóölés ideje. Most is szokás disznót ölni, de azért leirom, mert akkor mégis másként volt. Előtte való nap, úgy, mint most is szokás, megvolt a nagy előkészület. De most sokkal kényelmesebb, nem kell sót törni, de akkor bizony megdarált sót sem árultak, csak kősó volt. Az is olyan nagy, 8-10 kilós, meg még nagyobb is. Ezt kel-