Fehér Ibolya: Tiszaföldvári lakodalmi népszokások (Tiszaföldvár, 1958) / 0133-1971
Tisatel t | gyilli laton zent nevébön, i duljunk ©1 innefc tuanűen békc»aaé& ben Vőlegeny urwnkn»sk kereseOk fel p-^r jdt, Az 6 drá^a kincsét, kedven r 'nynaaponyát, fíaereaaünk be neki kedvet, boldogságot, Koszunk a keblére egy a? ép győriig virágot. Először us istenháBába viaasük. Hol a azent áldás után boldo^k leuisnok^hiaazük* Induljunk el tehát iJten ssent neveben Jöjjenek utánam mindnyájan kérem* A vőfélynek éa a násznagynak egi-frgy üveg bort adnak éa arra y fonóttknlác. ot húznák* A lahodal ud caoporttal a senessek ia indulnak a menyesassony háaához. Ott a ks»i>ut besárják, addig nem nyitjuk ki, iwig a zenéasek ezt a né tót nem huasáks Ily i sd ki babám az aj tét, cuünáeien, Mert meghallják a szomszédok. Rá ne babán, hadd hnllják, Ugy ia tudja már a világ. Hogy én téged szeretlek, Sohe el nem feledlek. Kikor kinyitják a kaput a vendégsereg a vőlegény után vonul be, éa megállnak a h z előtt. A vőfély bemegy a s/ódába, ahol a aenyaaeaony násznagy© és a rokonai várják. .táfrteff.jqgjji Ma hajnalban alig virradt a re^ el, összegyülekeztünk eg* jó kis eera^el. Azuttln jöttünk tisztességes hajlékukhoz végre, Kedves menyasszonyunk felkeresőére. Tisztelt náazaagyuram tdl van nagjr kéréaaai» Hogy odaki várakazik kin sereg vendégünk 9 Legyanek szivetek Őket befogadni, Majd mi se fogunk érte adósok i«arudni. Kintről vendégei bejönnek a manyaaazony wsobájába, de még « « . / .
