Fehér Ibolya: Tiszaföldvári lakodalmi népszokások (Tiszaföldvár, 1958) / 0133-1971

Bste viezik a mmyaaazony ágyát, Elvesztették a nyossolya lábét, Megállj ember , addig nem fekazel az ágyra, Mig meg nem less a nyoazolya lába* Lakodalom lesz a mi utcánkb&n , Ide hallik csengő muzsikája, Hivatalos vagyak oda én ia

9 SÍ nem megyek, ha száezor üzennek is* , A lakodalom napján a vőfély elmegy a vőlegényem házhoz ebédre, Onnan elindulnak a kouzorusle&ényekkel együtt, a menyati»azonyos hizhoz* A Vőlegény házánál adnak egy kia 9aebea ebédet* azért mert indulni kell az esküvőre* Örömmel virradt rám • a zent reggel. Kedvvel Üdvözöltem ártatlan ezivemmel, De moat már « kedveidet szomorúság fogja el, Mert a házasélet útjára lépek fal* Hoaazú az én utsa, melyre nőst indulok, Azért jó Istenem tehozzád fordulok* Buzgó esivvel kegyelmet esdeblek. Mert áldáat éa békét tetőled nyer* etek. Mert ma változik meg életemnek útja,. Vagy holtig örömre, vagy örökös bűrav Azért jó Ii tenem, ne hagyj el, lUgy velem, Bocsásd meg ellened elkövetett vétkem* Add, hogy boldog legyen az én pároa éltem, Minden ösvényeden te&égy csak vezérem, Szivemből azeritett édes jó szülőim, És kik jelen vagytok rokonim, teatvcrin* Az Istenre kérlek bocsássatok meg, Ha valamit vétettem tinéktek* Kiaérjetek ti ia az Ietenh-úba, Kérjétek ae Istent értem imátkonva, Ezután elindulnak a menyeaszon h záhoa, és a vőfély ezekkel a szavakkal indítja el a térswaá^otl