B. Nagy Kornélia: Népemért halok meg (Bajkai Gábor élete) (Tiszaföldvár, 1952) / 0132-1971

- 10 A magyar osztályviszonyok helytelen elemzése alátámasztotta a Sz.D.P. reformista, burzsoá szövetséget kereső politikáját és eltaszitotta a pártot a proletáriátus leghűségesebb szövetségesétől a dolgozó parasztságtól. Bajkai Gábor ugy döntött, hogy abbahagyják Budapesten a munkát és hazajönnek a családdal Tiszaföldvárra. Kezdetben a Lovasi-féle házban laktak az Iskola uton, / mai Bajkai Gábor uton, melyet róla neveztek el. / fejd a budapesti keresetükből megvásárolták az ószőlő- Főút és a mai Petőfi S. ut sarkán lévő házat. Maradék pénzükön szőlőt vettek a Kincsemben-. Azt akarták ,hogy a gyermekek ehessenek sok szőlőt, gyümölcsöt. Ebben az időben itt voltak a legolcsóbbak a szőlők, mert ide telepitették a legkésőbb a vesszőket és még nem fogták teljesen meg. Ez azonban nem volt baj Bajkaiéknál. így legalább a szőlő mellett mást is termelhettek, zöldségfélét , burgonyát , a hé jószágnak kukoricát, mely később az ésszerű müvelés mellett, nem csak saját szükségletüket elégitette ki, hanem eladásra is jutott belőle. így ezzel is segitették a könnyebb megélhetést. Szakmáját nem folytatta , csak a család és közeli ismerősök lábbelijét javitotta. Szőlőjét művelte , földet bérelt és a nyári hónapokban a Monták Ákos uradalomban vállalt aratást, Ebben az időben az urasági földeken nem magánosan arattak az emberek, hanem úgynevezett bandákb n. Minden bandának volt egy irányitóaja , vezetője, a banda-gazda. Mindenki ismerte Bajkai Gábort jó munkájáról. Szerették is egyenes jelleméért.. , bátor kiállásaiért , igy első banda-gazdának választották meg. Nem is bánták meg választásukat, mert mindig helyt állt feladatának. Például: Amikor az ispán kevés , vagy nem megfelelő szalonnát vagy kenyeret adott , akkor Bajkai Gábor odament az ispánhoz és addig el nem jött az ispántól, mig a szerződésileg megállapitott vagy teljesen megfelelő élelmet nem adott. Az ilyen és hasonló cselekedetek nagy megbecsülést , elismerést és szeretetet váltottak ki iránta. Bérelt földje volt az uraság földje mellett. Eső után, amikor még nem engedte az uraság hogy a földre lépjenek, mert várta, hogy szikkadjon a föld, addig a fáradságot nem ismerő Bajkai Gábor elment, hogy földjét megkapálja. Amikor társai megtudták, hogy hóvá ment, utánasiettek és Bajkai Gábor minden tartóztatása ellenére is segítettek elvégezni a munkát. Azt mondták: Mi közösen rövid idő alatt elvégezzük a munkát , meg aztán csak nem fegy hagyjuk magunkat, hogy te dolgozz, mi meg henyéljünk