Botka János: Hagyományos búzatermelés Csépán (Csépa, 1969) / 0123-1971
tán a következő véka magot öntötték le. Ezt is megkevertek.így végezték a munkát. Mikor az edényben lévő mag csáváztsa megtörtént, mégegyszer összekeverték az egészet. Ezután a beoltott búzát zsákokba szedték. A csávázást legtöbben a vetést megelőző este végezték. Reggelre a mag meg is szikkadt és készen állt a vetésre, / A buza elvetése régen abroszból, később zsákból történt, jó pár évtizede pedig már vetőgépet is használnak. A vetőgépek száma rohamosan szaporodott, de nem szorította ki a kézzel történő vetést, mely még ma is élő vetési mód. Általában az utóbbi időkben szükségből vetettek kézzel," de nem is törekedtek tulságosan a vetőgépek alkalmazására, A vetőabrosz t ugy kötötték a nyakukba, hogy jobb kézzel elől könnyen tudjanak markolni a búzából. A vetőzsá k közönséges zsák. Vetéskor egyik csíicskib e kavicsot, földet, vagy éppen a vetőmagból kötlek e l egy keveset. Az elkötést a zsák madzagjáva l végezték, mely a zsák szájáho z van erőaitve. A csücsökbe helyezett anyag megakadályozta, hogy a madzag lecsússzon a zsák sarkáról, azaz kiömöljön a buza. A zsákba az összekötés után általában egy véka magot öntöttek. Ezután a vető nyakába vette a zsákot, ugy hogy jobb vállára az összekötött rész került, a zsák szája pedig nyitottan derékmagasságban a jobb keze felé nézett. Bal kézzel ezután ugy fogta a zsák száját, hogy ne csukódjon össze. így nem volt akadályozva a mag kivétele, de ügyelni kellett arra is, nehogy kiszóródjon. A nyakba akasztott zsákban a gabonát két részre osztották. Nagy része hátulra, néhány liter pedig előre került. A fietőmagot előzőleg persze a vetés helyére szállították.
