Botka János: Hagyományos búzatermelés Csépán (Csépa, 1969) / 0123-1971

-10 4val a kemencében égő anyagokat kotorták a kellő helyre. Legtöbb* —• 'i szőr á/rácfábó

l vagy koronaár.ícftbó 1 készítették. A kapanyél vastagságú, 2-2,5 m hosszú fa egyik vége felé kissé vékonyodott. A szénvonó a pernye, a hamu és esetleg a parázs kemencéből történő eltávolítására szolgált. Ezzel húzták a felsorolt anyagokat a pernyelyukba, A szénvonó két részből állt. A feje 3H2COC3S cm méretű, legtöbbször kissé trapéz alakú volt. Általában fttz- és bükkfából készült. A nyele ákácfából. A mintegy 2 m hosszú, kb. 3 cm átmérőjű nyelet a közepén átfúrt fejrészbe szorltétták, szögelték. Fűtés közben végezték el a kenyér klszakajtásá

t is. A teknőben lévő tésztát annyi részre vág/ták, ahány kenyeret és cipót akartak. A kis kenyeret nevezték cipónak. Sokszor ökölnyi nagyságuakat is sütöttek, ami természetesen a gyerekek örömét szolgálta. EB volt a \ * / kiccipó* A szótvagdosott tésztát a teknőben kerekre gyúrták és szaszakajtóba kajtóba borították. A szakajtóruha volt helyezve, ami»e lisztet is szórtak, hogy a tészta ne ragadjon bele. Ilyenkor vették ki a kovásznak való

t is az anyatésztából, amihez a teknő kapurék.lána

k nagyját is hozzátették. Fűtés közben lángost sütni is szokás volt. Szakajtáskor az anyatésztából egy kilónyit elnyújtottak, és nagykéásel a hét-nyolc tenyérnyi nagyságú tésztát bevagdalták. Ezután nyu.ltófár

a hajtották és a lángok elé, a tisztára söpört kemence élejére teritették. Ezt i már szabad volt forgatni, sőt még ütögetni is kellett, amikor holyagosodott. Néhány perc alatt megsült. A megsült lángost disznózsírral bekenték, majd megsóztík és összehajtva tányérra tették. Régen minden sütéskor készült lángos is. IJamír legtöbbször elmarad vagy másképpen sütik. Általában zsirban sütik, piritják az elnyújtott, fél tenyérnyi nagyságura elvugdosott anyatésztát, amit készen szintén lángosnak hivnak. . /•