Dr. Róna András: A Tisza geológiája (1967) / 0118-1971

Nagyobb süllyedek a Ködösök medencéje is, ahol a negyedkei folyóvízi feltöltés szintén 300-400 m vastagságot elér. Ugyanakkor a mai Közép-Tisza vidékén a ü lyedés mértéke mindös ze 150-300 m volt, egyes hely-ken csak 50-100 m. Kisebb szerkezeti mozgások szabják meg az alföldi f oly óknak, igy a Tiszának is, zegzugos futását. A süllyedések sokszor a folyosók által lerakott különböző vastagságú és szemcseösszetételü rétegsorok kompakciójából, tömörödéséből is származnak. De a nagyobb irányváltozások, állandósult kanyarok mögött mindig ott lappanganak az Alföld mélyszerkezetének .lellegzetes vonalai. A Tisza lusta folyó s ezt annak a kényelwnek köszönheti, hogy rögtön főfolyónak született. N«m maga véste ki völgyét, nem maga töltögette fel, hanem készen kapta. A Bodrog, Sajó, ülger, Zagyva, Szamos, Körös, Maros ősei vetették meg ágyát s ő as e?ek által létrehozott több száz méter vastag üledékre csak néhány méteres, vagy legfeljebb néiiányszcr lOméteres takarót rakosgatott itt-ott, amerre járt. Mindez persze a Tiszának csak az alföldi szakaszára érvényes; a Kárpátok oldalába bevágódó Felső Tis a maga véste ki völgyét és nem különbözik a sokban lefutó többi pataktól. De «z a patak nnr folydogált akkor, amikor az Alföldön nem volt még Tisza s hogy a felfűzött hegyi patakok közül éppen ezt nevezték ki az alföldi folyó folytatásának illetve kezdetének - az n«m sokkal több, mint véletlen. A részmedencék feltöltö^etése során létrejött nagy összefüggő alföldi sikságon kialakuló Tisza hosszú, kész pályát talált maga előtt alig valamelyes lejtésnél. Érthető botladozása, bizonytalan ide-oda kanyargása és lassú olyasa. A Duna több mint 1200 km utat tesz meg addi% mig Budapestnél az Alföldre ér, ideje volna, hogy ellustuljon, meglassuljon; mégis háromszor olyan