Dr. Róna András: A Tisza geológiája (1967) / 0118-1971

sebesen szalad végig az „Alföld szélén, raint a néhány száz kilométer távolságról és jóval magasabbról jövő Tisza az Alföld közepén. A Tisza medre Tokajtól Szegedig Saa-kint átlag 5 cm-t esik. Nem csoda, ha vize lassan folyik, kisvizkor a gyalogos partján ötször gyorsabban halad. /Sebe sége 1,1 km/óra/. A kis esésből, las^u folyásból, nagy és sok kanyarulatból egy csomó baj adódik, ^gyik a kevés vizszállitás, másik az árvízveszély, harmadik és továbbiak a szabályozís költségessége, a hajózásnak és vizienergia kihasználásának nehézségei. Ismerték ezek. S mégis, vao;y talán éppen ezért a Tisza a kontinensnek az a folyója, amelynek hibáin az embe~ a legtöbbet és legsi kwesebben változtatott. Nincs Luropában még egy folyó, amelynek természetes árterületéből annyit elhódított volna az ember, mint a Tiszáéból. Nincs folyó, amelynek szabályozásakor annyi átvágást, annyi mesterséges folyószakaszt hoztak volna létre, annyi gátat építettek volna, mint az Alföld főfolyójánál. S most ott tartunk, hogy a második vízlépcsőt tervezzek rajta, azért, hcy mélységét megnöveljük, szélsőséges vízjárásán kifogjunk, vizét messzi területekbe elvezessük, s azt a cseppnyi esést is erőnyerésre hasznosítsuk, amely ől elmondottuk, hogy alig több a semminél. A Tisza és a tiszai ember birkózásából uj folyó és uj táj születik, j-nnek a tájnak jellemvonásait már nem a földtan határozza meg, mint a természetes Tiszáét és Tiszai tájét, hanem az ember esze és ügyessége. De ha igazán eszes és ügyes az örökké változtató,okoskodó ember, akkor körülnéz azon a tájon, amely en változtatni akar ás ugy harcol a természeti erők "ellen", ho~y közben azokat ís munkába állitja a ma";a igényeinek szolgálatára. A Tiszával szembeni kívánságunk - miután árvizeit mederbe szorították - az egyenletesebb vízszállítás és az öntöző idénybe való víztározás. ünnek érdekében épülnek a duzzasztó müvek és tározó