Ásós József: Emlékeimből, a tiszaföldvári helytörténet megírásásoz az 1944-45-ös időkről (Tiszaföldvár, 1969) / 0110-1971

" - 9 tárgy össze vissza görbítette a hajtórudat. Már nem emlékszem arra milyen tárgy volt a baj okozd. Mivel a hajtórud helyi megjavítása nem volt lehetséges. Ugy határoztam, hogy valami módon szolnoki MÁV műhelybe szállittatom. E elgondolásom abból indult ki, hogy népőrtársaim emiitették, hogy a szőlőkben él egy MÁV mérnök aki a már megnyugodott helyzet ellenére sem mert a munkahelyére menni. Előhivattam. Megjelenésekor láttam, hogy rettentően be van gyullandva. Eélős tulajdonságával már régebben informáltak. Megnyugtattam és arra kértem egy kicsit utasitottam hogy a hajtórudat kocsin munkahelyére vissza küldöm és munkába állítását levélben is támogatom a MÁV állomás katonai parancsnokságánál. Egyben kérem a parancsnokságot engedélyezze a hajtórud kiegyengetését és újbóli kőkerék beedzését. A munka díjazásához már előre két zsák finom lisztet is küldtem. E módszer sikerült kb. négy nap alatt a malom újból üzemelt. A mérnök meg ott maradt a munkahelyén. Ez időtől a szolnoki katonai parancsnokság naponta jelentkezett. Egy egy taharautóval lisztéfct. Mivel a szolnoki malom kiégett ez érthetőBBk fogadtuk és már meg is tehettük. Ugy tudom hogy a lisztekből MÁV dolgozók is kaptak. Heteken át hallgattuk a Debreceni tankesata zajt majd későbben a Budapest körüli dörgés éjjelente robbanások villogását. Hossz;ú időn át az egységeiktől elkalandozott és berúgott katonák sok nehézséget okoztak a népőröknek. Lakosság éjjel bezárkózott, elbujt csak azok osontak valahová, akiknek a vérébe volt, hogy mások kárán meggazdagodjanak. Ezek a személyek a cipőgyárat is fosztogatták. Ez a háborúk egy mellékterméke, amit csak fokozatosan lehetett visszaszorítani. A front•eltávolodása után földváron maradt helyőrség vezetője a malom őrzéséhez,két fegyvert is adott esetenként járőrt is küldött a malomhoz. Jelenleg is van egy irásom amit tőle kaptam. Mivel a nagy nehézségeken átvergődött földvár és nélkülem is javult a helyzet, egy napon elindultam Pestre családomhoz. Szolnokom minden Pest felé irányított vonatot óriási tömegek szállták meg. A MÁV dolgozói a mozdonyt lepték el. Mivel én is egyenruhás voltam én is oda kapaszkodtam, A katonai parancsnok az egész vonatról eltávolitotta a civileket. Ő maga meg a vasutasokat rendelte le a mozdonyról, akik mindenféle igazolvánnyal igyekeztek más be-