Ásós József: Emlékeimből, a tiszaföldvári helytörténet megírásásoz az 1944-45-ös időkről (Tiszaföldvár, 1969) / 0110-1971

- lo ­elátásra birni. Én is megmutattam az emiitett magamét tüzetesen átolvasta, utána rám nézett pillanatnyilag elmosolyodott és vissza­adta , katonásan tisztelgett, viszontlátást köszönt és a gépen hagyott, ügy gondolom, hogy a Szolnokra szállitott liszt és a kérőlevelem okozta sikeremet. Láttam hogy ez időtől Pestig moz­dony személyzet tart tőlem. Időben fent Írtakkal tulszaladtam. Az ott ténykedésem ide­jében áru és pénz forgalom nem látezett. A régi vezetők megszök­tek, vagy elbújtak. A tanácsházát lépcsőről lépcsőre kitakaritottük mivel laktanyának használták. Az ügyiratok egy részét elégették, vagy udvarra dobálták és egyes szobában halmozódott. Katonai priccsek butortörmelékkele összes helyiségbe voltak. Az én ott létemkor mondhatom az egész tanácsházát a népőrök uralták. Innen irányítottam szóbeli utasitásokkal az egész tennivalókat. Tanács­házán egy napon jelentkezett munkára egy leány a régi dolgozók­ból nevét nem tudom. E leány első időben egy füzetbe irt röviden minden fontosat és megtörténtet, /iktatott/ A tanácsházával szem­ben Sipos Gyula házban állomásozott a Szovjet parancsnokság. A volt szolgabiróság melletti házban állitás szerint tanitó lakott itt az udvaron szemét alatt kb. másfél mázsa kék, zöld, sárga papirt találtunk, amely igen megfelelt különféle nyilvántartások bevezetésére. Ezeket már két régi községházi dolgozónő végezte­Ez időben elvtársaim véleményezésére hallgatva Kdváji Gyula volt községházi dolgozót is ismertelenül többször hivattam dol­gozni és nem jött. Debreceni kormány megalakulása után egy napon előkerült, s minden bemutatkozás nélkül szobát választott, s innen az alispán és a debreceni kormányra hivatkozva Írásban utasitani kezdett olyan dolgokra, amelyeket már rég megoldottunk. Felszóli­-tása községbiztonsági őr cimmel. Egyik este ez a uj felettes K8­váyi Gyula egyik pékségbe megláttuk, harmadmagammal hogy a sorba­álló asszonyoknak mutogat egy szép kenyeret, s mondja. Látják asszonyok már van kenyerünk és hozzá még jó és szép. E kenyeret már egy hónappal korábban ms sütötték és osztotta a pék ingyen. Mire mi az udvaron át a pékségbe értünk eltűnt. Nem óhajtott ve­-lem találkozni. Mivel minden becsületes ember segitségét sok , ideig vártam. Őt is szivesen láttam volna de nem ugy ahogy indult, - R %

Next

/
Oldalképek
Tartalom