Botka János: A csépai szőlőművelés (Csépa, 1965) / 0106-1966
ták megforgatni. Ezek az egyszerű, mindennapi ekék voltak az elődei a talajforgató már bonyolultabb összetételű ekéknek, amelyeket szintén igavonó állat húzott. Általánossá a ford ításba való szőlőtelepítés v'lt, hiszen a szántásb a ültetett szőlővesszők nehezebbek ereinek meg, a ssárssságot is jobban megsínylik* A fordítás munkamenete nem volt egyforma* EZ a körülményektől és a hagyományoktól függött. A leggondosabb és legalaposabban a fordítást a család maga szármára végezte. Syakren az egész rofcons'g se^itkozatt, csak ugy szívessé va^y kölcsönbe* üszközeik ásó, kapa, dc olykor fejszére és ecák'nyr?* is sztScség volt, mert néhol erős gyökerek, esetleg fák állták utjukat* A forditar.dő földet áros számú egyenlő réssekre, cznlnaokr ^ osztották, meljeknak szám a terület nagyságától függött* Két e.^ymás melletti szalag ásását ellenközé Írtban kezdték el. Először az anvaárof r kiásására került oor* Ennek szélessége 3 vagy 4 ásónyom, azaz 60 vagy 80 cm, mélysége általában 70 vagy 80 cm. Volt aki keskeny árkot ásott, de a szélesebb előnye az, hogy jobban lehet mozogni, dolgozni benne. Földjét a fordítandó földterületen kivül, de közvetlenül mellette halmozták fel, A következő árkot ugy ásták, hogy teljes szélességben hátrafelé shaladva a felső ás'nyomot az előző írok fenekére dobálták. Fia jd a második ásónyom, utánna pedig a harmadik következett lefelé Lildtsra * így az első lassan megtelt, mig a r-ásodik arányosan mélyült, •ízzel s munkával az élőföld j tele tápanyaggal, a fordítás legaljára került* Végül a szalag végén üres árok aaradt, de ezt a másik szalag fölhalmozott földjével töltötték meg* Jsért volt szükség a terület felosztásúra, és az ellentétes irányú fordításra* Az igy megfordított terület teljesen arányos, nineeennek banns halmok, nélyedéeek, a talaj egyenletesen laza, hantoktól mentes*
