Botka János: A csépai szőlőművelés (Csépa, 1965) / 0106-1966
amiben szebben indul a szólfl és termékenyebb is. A későbbiedben már olyan területeket ia betelepítettek - vagy azért, mert máshol nes. volt földjük, és visirolni nem tudtak, vagy mert ugy géndolták aa is megfelelő-, ahol a honok erőaon főidőéi volt szennyezve P és már alig volt homoknak nevezhető, Kbben azonban a szSIS k3zé ültett krumpli, káposzta* dinnye vagy a bab gazdagabb termést nozott. A talaflpsyqajtéfeés Ha az alkalmasnak autatkoaó terület dimbes-dombos volt, el kellett egyengetni. Fis terület esetén ez gyakran kubikolás utján történt, melyből sokszor az egész család kivette r'azét* A partosabb helyekről lenyesték a homokot, ta.1icskáb a rakták, majd a mélyebb részekre kiöntögették. "ivei a talaj meglenetősen laan szerkezetű volt, a kerék mélyben belovájt. Egy e ber* nek tolni bizony igen nagy marikát Jelentett, eaért sokas r a család fiataljai a talicskázásba n oly médon segitkezeték, hogy a kerék faié szerelt karikába bekötött kötélül húzták a toló előtt a talicskát* A széthordott homokot azután elterítették a lapályos helyeken. Néhol nem is kellett talioskába rakni, ahol a magaslat és a mélyebb terület közel volt egymáshoz, vagy csak magaslat volt, hanem egyszerűen lapáttal szétdobálták, szétszórták. rragyobb buckákat, emelkedéseket nem nyesték le, hordták el, mert tapasztalatuk rserint aa ott maradt nyara földbe n rostosul fejlődik a növény, ezért a legnagyobb egyenetlenségeket irik-ibb enyhén hullámosra alakították ki. Kzekr.ek a Kis domboknak és lejtőknek Jelölésére szereti a környéki népnyelv a**hegy* szét használni. A dalaiban, énekeiben is sokszor halihaté "ssőlShegy" csak sa$15vel borított domboldalt vagy partosabb helyet Jelöl* Nagyobb területeken a kordé /kordé^ / volt használatos. Ezeket
