Botka János: A csépai szőlőművelés (Csépa, 1965) / 0106-1966

- 38 A füstöléshez nedves, szalmás töreket használnak, Bzt a veszélyeztetett terület különböző részein csomókba szétrakják és meggyújtják. A keletkező füst megakadályozze a meleg levegő fölfelé -iramlását, "A füstölésnél azonban többször védekeztek a tőkék betakarásóval, Előfordult, hogy egyes gazdák külön erre a célra szalmncsóváka

t készítettek, és este ráhelyezték a lapályban lévő tőkére. Volt ahol papirsüvegoka

t húztak rájuk. A hideg beáramlása okozta fagy ellen cea'; a növények letakarásával lehet vódekazni. A gyümölcsfák is nyújtanak bizonyosfoku vődalmet. Hagy veszély fenyegeti ilyenkor a szőlőt, mert a bekövetkezett kár kijavítása érdekében nem lehet mit tenni. A szőlő eoronkövetkező munkálatai a kapálások

. Ezeknek a célja a gyomirtás és a talaj felületének porhanyós állapotban tartása. A gyomirtásra azért van szükség, mert a peronos talaj felülete esők és karinatok után nehezen szikkad fel, fülledt és nedves környezet alakul ki a tőke körül, és ezzel a gyomok előse^itik a különféle betegségeket elsősorban a peronoszpóra* fellépését. Ugyanakkor a különböző parajo

k és £orcsino

k sok vizet párologtatnak el, A kapálást, azez a karassolás

t kési kapával - kar

aszőlővel kapnróval más névon sarabolóval szokták végezni. Régen ezeket a kováccsal csináltatták, elhasznált kapafejekből és eltörött kaszákból, A kaszából készültek fejrlsza koakany volt. A karaszoló fejlapja és a nyéltartó kb. 45 fokos szöget zárt be. -zek a munkaeszközök általában könnyük voltak, és a munka, amelyet azé'kel végeztek, az Í3 a többi szőllőmunkákhoz képest könnyür.ek mondható, tíat már asszonyok és gyerekek is gyakran végezték, A karasaolás során a talajt