Botka János: A csépai szőlőművelés (Csépa, 1965) / 0106-1966

- 17 a beröltőre szól. Ezért lett használatos az IUíifiiüdxói* ülttővgté

l és Ültetőián

c. Előeaör ültetődrótot használtak. A drót két végéve karókat kötöttek. használat után ezekre volt a drót fe leesvarva. A drótot a pászta hosszában kihúzták, ée rí^rték a tőkék távolságát, 60-70 cm-t, do volt ahol 90 cm-t le. fiat a raéréet colostok

kal végezték, éo mindig egy kis rongydmbot kötöttek a dótra, ami a tőtávolságot matatta. A sortávolságot hasonló módon is férhették, de hogy ne kelljen a dróton a rongyot kötözgetni, a sorbeoaztáet ugy vógosték, hogy vágtak egy akkora botot, amilyen távol akárták a Borokat ültetni, és a pasztán 8'^élesaégben, a klout mentőn lefektették, éa a két végét vos zővel megjelölték, azután újra lefektették, hogy a jelöló vesszőhöz érjen, a rcásik végére Ismét vesszőt szúrtak. Így haladtak egyéazen végig, majd a pásztó másik véajén is, az előbbivel párhuzamosan, ugyanazt elvégezték, zután már csak a tőkék távolságinak a megjelölése volt hátra. «t pedig az ültetődróttal ugy végesték, hogy a sorokat jelölő, 1 pászta két végén egymással szemben lévő vesszők mellé leszúrták a drótok karóit, és kihúzták a drótot. A tőkék helyét e felkötözött reng?darabkák mutatták. Volt ahol ugy végezték az 11tetést, hogy a kifeszített drót mellett haladtak, de gyakoribb volt, főleg ba többer végezték a mókát, hogy a rongyok rollé kis vea-zőket szurkáltak, ée majd ezek helyére ültették a szőlővesszőket. \z ültetődrót olcsó volt, de nei. vált be. Egyrészt egnyult, másré zt a rákötött kis szalagod könnyen elcsúsztak a helyükről, éj elrontották a t5tá/olsi;ot. Az elcsúszáson ugy próbáltak segíteni, hogy a dróton, a kijelSlt helyen e^y ha cot vetettek, amihez kötették a jelző szalagokat. De a hurok elkészítése elég neház, hosszadéInas és sokszor pontatlan volt. Ezért szívesebben használták az ültetőkötolet vagy az ültetői ínoot. .z U1tetőkötél vékony, zsinegsaertt kőiéi, arro ugy kötötték a szalagokat, hosy a kellő helyen a rostáit meglazi-