Barna Gábor: „… és boszorkányok pedig nincsenek” (1965) / 0100-1966

módjáról. Ilyen a 4-es és a 8-as. Az utóbbiban a vörös macska dobbant egyet és lány lesz Majd ismét dobbant egyet és visszaváltozik vö rös macskává. Tehát ebben a történetben az át alakulás és a visszalakulás is dobbantás seaitsógévöl. történik. A 4-os történetet azért vet te/a hátrább, mert abban csak a viaszaalaku lásról esik sző. Ennél az esetnél bucskázás utján változik vissza a kutya asszonnyá, A boszorkány leggyakoribb állatalakja a macska. Utána a gyakoriságot tekintve következnek: a kutya, a ló, a bárány, a galamb. /Ez a megállapitás nem csak az itt közölt történeteken alapszik!/ Az állatok szine majd nem mindig különböző. A fekete szerepel a leg többször, de megtaláljuk a vöröset és a cirmost, A boszorkányok állatalakban való megjelenése mindig éjjel /naplement után és napfelkelte előtt/ történik, általában éjfél felé. Bár ez nincs minden történetben hangsúlyozottan kiemelve. Több esetben meg sem emiitették. De érdeklődésemre mindenütt ezt válaszolták. Ez része az éjszakához fűződő hiedelemnek. A boszorkány ugyanis csak éjjel tud rontani, akkor végzi embert, állatot megrontó cselekedeteit. Erre példának ebben a fejezetben Kiss Elek elbeszélését jegyeztem le. Bár ez már rontás, de ez a példa szorosan összefügg az alakváltozással. A történetben a boszorkány-cigányasszony kutya alakjában éj-