Barna Gábor: „… és boszorkányok pedig nincsenek” (1965) / 0100-1966

szaka megnyomta a háziasssonyt t miután be­mászott a kulcslyukon. Ezt nevezik Kiss Elek szerint boszorkánynyomásnak, /Az éjszakai rontásra a további példákat a következő fe­jezet tartalmazza*/ Átváltozott alakjában, állatok formájá­ban a rontó személy beszélni is tud. Erre bizonyítékot találunk a 6-os történetben, a­hol a magában beszélő embernek megköszönte a oipelést. Ebben az elbeszélésben találtam egyetlen kis megjegyzést, amiből következtet­ni lehet a temető és a boszorkányok kapcso­latára, amit már elfelejtettek az emberek* Régebben talán még tudták, hogy a boszorkányok éjjelente szívesen látogatják a temetőt. Ezt bizonyltja a következő i«az történet is. - Az egyik legénnyel fogadtak, hogy nem mer éjszaka egyedül átmenni a temetőn, ahol a go­/ nosz lelkek /boszorkányok/ éjszaka mászkálnak. Ám a legény ráállt, de a nagy kést vitte ma ­gával. A társa pedig felöltözött fehér lepe­dőbe, és az egyik sir mögül elé állt hirtelen. A legény meglepődött, de gyorsan kirántotta a kését és mellébe szúrta a fkisértet"-nek. Érdekes dolgokat figyelhetünk meg az 5-ös és a 9-es boszorkányhistóriában. Mégpedig a boszorkány kulcslyukon való átbujását és a zárt ajtón keresztül való eltűnését. Az u­tóbblnál visszautalok arra az előbbi megál­lapításra, hogy a boszorkány állat alakjában

Next

/
Oldalképek
Tartalom