Barna Gábor: „… és boszorkányok pedig nincsenek” (1965) / 0100-1966

BEVEZETÉS Minden szokás, hiedelem, babona a társadalom fejlődéséI vei hitelét veszti és eltűnik népünk hitvilágából, vagy uj elemekkel felhigitva, eredeti értelmét vesztve él tovább. Ez az utóbbi történt a boszorkány pogánykori hiedelmével is, de nem olyan mértékben. Népünk a boszorkányt és hiedelmét ke létről hozta a vándorlásai során magával. Erre mutat az is, hogy "boszorkány" szavunk keleti eredetű. Mégpedig a török basyrkan^s házi manó, kobold szóból származik. Számuk a fekete sámánok fokozatos eltűnésével-állandóan emelkedett és lassan át is vette a szerepét. A keresztény középkorban vált vea edelmesnek tartott, megvetett lénnyé. Az egyház tanitásai természetesen ellenkezést váltottak ki a pogány hagyományokat őrző boszorkányokból. Akkor ruházták fel őket minden istentelenséggel. Később nyugati mintára hazánkban is megindult ellenük hivatalból az üldözés. Attól kezdve a boszorkányfogalom gyöke resen megváltozott. A boszorkány alakjában tehát vegyesen megtaláljuk a pogánykori szokások, babonák mellett a keresztény-középkori elemeket is. A mai boszorkányra már ezek az utóbbiak a jellemzőek. Mint minden pusztulófélben lévő hiedelmet, e?,t sem le het teljességgel rekonstruálni. De azért megpróbáltam a legnagyobb részletességgel bemutatni ezt a néphiedelmi ala-