Barna Gábor: „… és boszorkányok pedig nincsenek” (1965) / 0100-1966

Kértünk olyantól kölcsön, akinek sikerült sajtot csinálni. De csak nem sikerült. Pünkösdkor el akartuk adni az összes birkát a vásáron, de előbb még apám is megpróbálta még egyszer. Minden birka tejét külön edénybe öntöttük. Hát csak három birka teje nem alvadt meg. Azt a hármat el is adtuk. A boszorkányok rontották meg. Voltak, akik azt ajánlották, hogy ássuk ki a küszöb alját és ott találunk egy tárgyat. Azzal rontották meg az állatokat. Hát mi egy lábszárcsontot találtunk. Azt kivettük, de bizony a birkák nem javultak. Blég az, ha tejét elviszik az állatnak, már meg van rontva." /Herczeg Imréné./ "Régen voltak azok a bűbájos asszonyok, Egyszer velünk történt meg, hogy a tehenünk nem adott tejet és napról-napra fogyott. Hát elmentünk a jósasszonyhoz, hogy a tehenünk mért nem ád tejet és miért soványkodik? - Hát mondja a bűbájos asszony: - Mert fejik a maguk tehenüket. Hát csodálkoztak, hogy ki feji meg. Hát nem tudták, de biztos feji valaki. Hát aztán azt mondta a jósasszony: - Hát nézze, 3/4 12 - 12-kor fejik a tehenet, hanem otthon egy nagy konyhakést fogjon a kezébe. Hanem hogyha bejön az a valami, arai feji a tehenet, figyelje. Hát azt mondta apám, figyelte is. Alig birta tartani a kést, ugy reszketett a keze. Egyszer csak jön ám nagy robajjal egy szitakéreg. Forog a tehén csecse alatt. Átlöki apám a kést ijedtiben rajta. Hát elállt a forgás és eltűnt a szita. Hát kezdett a tehén