Nagy Ilona: A Tiszazug gazdasági földrajza (Tiszazug, 1962) / 0097-1965
- 1E . Erdősítés A mesőgazdasághoz szorosan kapcsolódó másik ág as erdősítés n maga sokrétű problémakörével, lassú megoldási lehetőségeivel. - - - A XIX .században a Tiszasugbm még bőségesebben volt erdő. Est bizonyítják részben az egykori statisztikák és leírások, vagy pl. a szolnoki Damjanich János iluzeumban lévő, az 1870-es évekből származó térkép, amelyen a Tiszaföldvár mellett lévő mai szikes, kopár legelő: a "Sziget" neve még * Erdős -Sziget" és a térképen a fa jele is szerepel, ami bizonyltja, hogy a mai kopár, szikez, rossz legelő még erdő volt. Idők folyamán az erdőket kiirtották, pótlásukról nem, vogyJcs alig gondoskodtak. 1935-re a terület 0,58 csok erdő már. Az erdő területi részesedése ma is az országos átlag alatt van jóval, nem éri el a 3-4 f-ot sem. - - - * felszabadulás után több erdőtelepítési akció volt. így 1956-ra az erdőterület 604 kat. holddal növekedett. - Az erdőterület növelése elérhető a hullámtéri erdők teljessé tételévol /kiegészítésével/. Ezek az erdők nemcsak a mikroklíma megváltoztatását célozzák, hanem jó minőségű haszonfával is ellátják népgazdaságunkat. így átmentesitési fát, vizi épitkwaésékhez ipari fát, tűzifát stb-it szolgáltatnak. A fűzfa pedig a hajdan igen eresen elterjedt kaskötő, kosárfonó ipar feltámasztását s6gitené elő. A Tiszazugból sok füzvesszőt exportálunk főleg Svájcba. - - - Az ártéri erdők pótlásánál, kiegészítésénél nem lehet megelégedni a Tiszazugban a szokásos füzf- és nyárfákkal, hanem hozzá kell látni az értékos kőrisek és a mocsári tölgy nagyarányú elterjesztéséhez. Ezenkívül a hullámtér fásításához felhasználható lenne a szilfa is. Ezek a fák régebben is elterjedtek voltak az árterületeken és lápréteken. A gáton kívüli szegélyerdők telepítését a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg dolgozóknak közösen kellene megoldani. - - - A mikroklíma megváltoztctása mellett a tiszazugi homokterület egyes részein a homok megkötése miatt is érdemes fásltani. Itt az akác mellett a feketefenyő, feketenyár, borókafenyő telepítésével is lehetne próbálkozni és es valószínűleg sikerrel is járna, légen különösen sok volt a borókafenyő. Kzt az is bizonyítja, hogy a szeszfőzdékben nagy mennyiaégban főzték a borókapálinkát. Természetesen ezeket a faféleségeket faiskolákban kell kinevelni, hogy szokjanak a helyi éghajlati ós talaj adottságokhoz. Ezen a téren már van bizonyos eredmény. Két nagy faiskola van: a Tiszazug északi határán Martfű alatt a hullámtéren és a Dél-Tiszazugot határoló kunszentmártoni jaksorparti résznél barna mezőségi talajon rendkívül biztató eredménnyel. Erd?sitás sí;alpontjából nagyon siralmas képet mutatnak a Tiszazugban az aránylag nagy kitörjodésü legelők. Ezek leginkáblr a falu környéki szikesek és logtöbb esetbon egy szál fa sincs rajtuk. Ezeken az un. "szigeterdők" telepítése lenne a leghelyesebb. Ez az állattenyésztés szempontjából is fontcs lenne. Kísérletek igazolták, hogy azokon a legelőkön, amelyeken vannak ilyen azigeterdők, a szarvasmarha tej hozama is magasabb. Ilyen szigeterdő volt Kunszentmártonban, a Körős mentén egy nagy kiterjedésű szikes legelőn. A helytelen irányítás következtében 1947 és 1949 között ezt a területet / egy nagy részét/ átalakították rizstel ejnek, ami néhány éven belül a rablógazdálkodás "eredményeként" kimerült, ds közben "sikerült" a nehéz munkával megtelepített kis erdőfoltokat eltüntetni és mest a hatalmas legelő ott van egyetlen fa nélkül. Pedig hogy mennyire nehéz csak egy kis erdőt is, erdőpásztát ia megtelepíteni a Tíszaugbon, azt egy tiszaföldvári "példa" biaonyi tj a". A tiszaföldvári "Sziget" nevü 8sraorotve--?ug /legelő/ egyik szélét 1849 és 1951 között fásították,kelet-nyugati irány" fasorokkal. Kb. 12-14 sor fát ültettek cl több száz méter hosszon. A fák szépen megfogták, de kellő őrizet hiánya miatt az állatok letördelték. Ma egy szál fa sincs itt sem. őrizettel és nagy-nagy munkával lehet csak a szikes legelőkön erdőt telepíteni. Ezt bizonyítja a tiszaföldvári gimnázium fatelepítése, amelyen a rendszeresen öntözött, kapált és gallyazott fák 1952-53 óta 4-5 méter magasra nőttek. A szigeterdők mellett nagy jelentőségűek az erdősávok. A Tiszazugban a müutak, düleutak és vasutak mentén találunk ilyeneket, sajnos, nem összefüggő sorokban. A kelet-nyugati irányú széljárás elleni védekezés szempontjából a
