Nagy Ilona: A Tiszazug gazdasági földrajza (Tiszazug, 1962) / 0097-1965

- 16 Kunszentmárton—Martfű közötti vasatvonal melletti összefüggő fasor biztésitása lenne nagyon fontos, az észak-déli irányú szelek száguldása ellen pedig a Tiszazugi Vasút melletti fásítással lehetne védekezni. A fásításhoz természetesen a talajnak és az éghajlatnak iegmegf el előbb fafaj tákat kell felhasználni. Hogy a telepítésre alkalmas fáknak milyen nagy a fajtagaz• dagsága, ast bizonyltja a Bolze gréfok által a szarvasi arborétum mintájára létrehozott, nagyon szép és változatos fákból álló, kisebb tiszakürti akborétum, amelynek a környéke kiválóan alkalmas lenne egy központi csemetekert létrehozására, amelyben az Alföld fásítását szívügyüknek tekintő botanikusok stb-ik kikísérleteznék a Tiszazug számára legmegfelelőbb fafajtákat. Állattenyésztés A mezőgazdaság másik fontos ága az állattenyésztés. A növénytermelés és az állattenyésztés elválaszthatatlanok egymástól. A növénytermesztéstől, — elsősorban a takarmánynövények termesztésétől, -— függ az állattenyésztés eredményessége. De az állattartás isx visszahat a növénytermesztésre, amennyiben egyes állatfajoknak igaerő szempontjából még nagy jelentőségük van a Tiszazugban, de a legeredményesebb talajerő visszapótlást is az állattenyésztés biztosítja. Ma a Tiszazugban még a növénytermesztés áll vezetőhelyen, de azx állatállomány számának növelésére is nagy gondot fordítanak. A Tiszazugban a mult szásad utolsó negyedéig, az 1870-es, 1880-as évek nagy folyószabályozási munkálataiig korlátlan lehetőség volt az állattenyésztésre. A gyakori kiöntések következtében a Tisza és a Körös mentén dus füvü rétek keletkeztek, amelyekai főleg szarvasmarhát legeltettek. A Tisza és a Körös árvizgátak közé szorítása után as állattenyésztés vesztett 0 jelentőségéből, mivel a meglévő legelők nagy részét feltörték, szántóföldekké alakították át azokat, kár a növénytermesztés tárgyalásánál emlitettem, hogy a szőlőtelepítés is a legelők rovására történt. A jő minőségű legelők feltörése főleg a szarvasmarha állomány csökkenését idézte elő. A legelők a községek alatti szikesekre szorultak vissza, ahol kezdetben próbálkoztak ugyan szarvasaarha tenyésztéssel, de a nyári meleg a szikes legelőket kiégette, ezért inkább esak juhtenyésztésre voltak alkalmasak. Sajnos, a Tiszazugban a r-iok és a szálastakarmányok terméshozama is eléggé alacsony és az Időjárástól függően változékony, ezért gyakran az istállózó állattartás is nehézségekbe ütközik. »z állatállomány szerkezeti megoszlásai É v Hány s z á z a 1 é k a Összes számos állat Iznrvasmarha sertés lé Juh 1895 12 957 53,8 17,2 25,6 3,22 1935 6 611 47,6 24,0 26,5 2,5 1957 9 231 39,21 29,64 25,71 4,4 1960 11 045 46,62 41,61 6,76 5,01 A táblázatból látható, hogy 1895-höz képest 1935-re csaknem felére /l2 957 darabról 6 611 darabra/ csökkent a tiszazugi állatállomány — számosállatban kifejezte. 1935-től 1957-ig 39,4 jé-kal növekedett a számésállatban számított állomány.