Budai Mária: A tiszaföldvári Lenin Tsz története 1948-tól napjainkig (1964) / 49-1964
- 22 építményeket fokozatosan kicserélték, korszerű épületeket létesítettek. Kezdetben a régi épületet bővítették, nagyobb férőhelyes építményekké alakították át, majd elkezdődött a korszerű nagyüzemi gazdasági központ felépítése. így pl. a gazdaság központi területén lévő régi tanyaépületből léistállét, szarvasmarha-istállót és sertésólat készítettek 1949-50-ben, de ezek az épületek hamarosan szűknek és korszerűtlennek bizonyultak. Ezért 1952-ben már korszerű szarvasmarha-istállót építettek. 1953-ban korszerű baromfiól-telep létesült, a következő években legfontosabb feladat a sertéshizlaló és a juhhodály elkészítése volt. Ezeket az épületeket egyre inkább az állam támogatásával •-----állami hitelek felhasználásával -— készítették. Ahogyan fejlődött és főleg erősödött a termelőszövetkezet, úgy növekedett a áaját erőből való építkezések száma, a saját erőből való beruházás, amivel együtt járt az is, hogy igyekeztek minél kevesebb állami hitelt, igénybe venni. Végeredményében ez a jövő fejlesztési útja a termelőszövetkezetben, bár 1959-ben nagy mennyiségű állami beruházásra volt szükség, hogy a termelőszövetkezeti községgé való átalakulással járó nagy nehézségek némileg csökkenjenek. - - - A község négy termelőszövetkezete 5 millió forint állami beruházási összeget kapott. A Lenin termelőszövetkezet -— a rájutó részből -— az állami erőből megkezdett beruházásait befejezte majdnem teljesen. Ami a következő évre maradt, azt saját anyagi erejével fejezte be. Mik voltak a legfontosabb létesítmények ? 100 férőhelyes istálló, 10 ezer férőhelyes baromfitelep, 2 darab 6 kát. holdas dohánypajta /száritópaj ta/. Vásároltak még 4 darab magtisztító gépet 240 ezer forintért, de erre a vásárlásra 50 ^-os kedvezményt kaptak. A beruházás összege ekkor: 1*/ saját erőből............1 000 000 forint 2./ állami beruházsáből.....3 500 000 - " -1960-ban jóval kisebbek a beruházási összegek. Csökkent az állami erőből történő gépvásárlás és építkezés összege, mert más megyékben is gyors léptekkel haladt előre a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Ezért fokozni kellett a saját erőből történő beruházásokat,,építkezéseket. Saját termelőszövetkezeti épitőbrigádukkal építették a következőket: 1. / 4 darab süldőszállás építése.......................30 000.-Ft 2. / 50 férőhelyes sertésfiaztató építése.......50 000.-w Mind az állattenyésztés, mind a növénytermelés terén mindjobban előtérbe kerül a gépesítési beruházás növelése. 1960-ban 2 darab 50 férőhelyes tehénistállót gépesítettek állami hitelből /500 000 forint hosseule^áratu hitelt biztosítottak rá./. A vásárolt fűkasza a jobb t akormányоzást segíti elő. 1961-ben tovább bővitették az állatállomány férőhelyét: korszerűbb, egészségesebb törzsbaromfi-ólat, külön pulyka- és libanevelőt építettek, nemkülönben 60 férőhelyes hizlalót, 40 férőhelyes itatásos borjunevelő istállót. Külön épület készült a beteg állatok részére is. ------ -Az 1962. év végén az állóeszköz készlet értéke több mint 17 millió forint volt. Ennek nagy részét az épületek adják 10 687 977.-Ft értékben. A gépek, berendezések, felszerelések, jármüvek értéke: 4 573 804.-Ft. 1962—ben 132 000 forint értékű üzembe— helyezett beruházást tartanak számon. Befejezetlen, jelenleg is még tartó fontosabb építkezések: setéshizlaló, takarmányraktár, juhhodály, 106 férőhelyes marhaistálló, 2 darab 600 férőhelyes sertóshizulaló, kukoricagórék építése, settésfiaztató építése, illetve bővAtése, üzemanyagtartály...... Külön szólok még a termelőszövetkezet vízellátásáról. A termelőszövetkezet területén hárem ártézikut man. Az egyik a szövetkezet központi tanyáján. Vízhozama nagyon kevés, A viz nagy probléma veit sokáig, hiszen itt volt e szövetkezet állatállományának nagy része, de viz alig. A 300 darab állatot számláló tehenészet különösen sok egészséges, tiszta folyóvizet igényel, de a többszáz hizó, növendéksertés, lóállomány is. Hosszú évekig a községből hordták az ivóvizet a tanyára. Ez 4-5 km-es távolságot jelentett, semmiféleképpen nem volt célszerű és gazdaságos megoldás. A vizproblémát. véglegesen az 1958-ban már tervbe vett hidreglóbusz későbbi felállítása és még későbbi üzembehelyezése oldotta meg. A hidreglóbusz bevált egész Magyarországon. ’’’udni kell, hogy a központi tanya napi vízfogyasztása 30 köbméter. A felállításra kerülő 50 köbméteres hidroglóbusz üzemeltetése nagy gondot okozott. T.i. a központi tanya ártéxikutja kisvizü. Ezért először azt terveztek, hogy a központi tanyától mintegy 800 méterre települt baromfitelep nagyobb hozamú kútjának vizét vezetik el a hidroglóbuszhoz a felszín alatt lefektetett csöveken, ь terv végrehajtásának több akadálya volt, ezért nem valósították meg. A hidroglóbuszt 1959-ben
