Kozák Edit: Új világ harcosa - Ó Nagy Benjamin tiszaföldvári proletárvezető (1919) életrajza (Tiszaföldvár, 1952) / 0047-1964
A XIX. százgd vége amely századot a haladás, az emberi tökéletesedés és a szociális igazság kezdő időszakának nevezik mai szemszögből tekintve a nagy törekvések mellett is szomorú képet mutat. Ha a 100 év előtti állapotokra visszatekintünk, akkor valóban látunk haladást is a művelődés, a technika területén, főleg az erősebben fejlődő tőkés társadalmi rendszerű országokban. - A mult század közepén a feudalizmus megdöntésére kitört forradalmak egész Európán végigsöpörtek. Ezek a forradalmak azonban nem érték el végleges céljukat: a SZABADSÁG*.EGYENLŐSÉG*,TESTVÉRI* SEG eszméinek megvalósulását. Elérték viszont azt, hogy a megdönthetetlennek tartott feudalista rendszert meggyengítették. Ekkor t.i. már helyet kért a társadalmi-gazdasági fejlődés következő szakasza: a kapitalizmus. A XIX. század harmadik harmadában óriási gazdasági fellendülés tapasztalható Európa-szerte. Ennek eredményeképpen az élelem mes tőkés rendszer és szervezetei hatalmas munkás tömeget, tudtak foglalkoztatni. Ebből tovább következett, hogy a gyáriparosoflás öntudatos, nagy létszámú társadalmi osztályt hozott létre: a munkásosztályt.. A tőkés rendszer természetéből következik, hogy mfhón gyarapitot+a a különféle profitokon keresztül tőkéjét a kiuzsorázott munkásosztály olcsó munkaerejének felhasználásával, keresték mindenütt az olcsó munkaerőt. A nyugat®-európai országokban de legfőképpen az Eszakamerikai Egyesült Államokban —- legkeresettebb"cikk" volt az olcsó európai munkáskéz. - - Hazánkban is a századfordulón a kormányzat valósággal emberkereskedel' met űzött. A magyar kormány szerződéseket kötött az Eszakamerikai Egyesült Államok kormányával a kivándorló magyar munkások bőráére. Ezekből a szerződésekből az egykori magyar kormányok jó hasznot húztak. A hatalmon lévő nagybirtokos és papi rétegek, osztályok a legszorgalmasabb mezőgazdasági munkást is megakadályozták abban, hogy Magyarország földjéből csak egy talpalattnyit is szerezhessen magának. A feudális jellegű latifundiumok /mammuthbirtekok/ útját állották bármiféle kisparassii réteg okszerű kifejlődésének. községünkben ^iszaföldváron is ilyen igazságtalan birtokmegoszlás volt az oka annak,hogy a dolgozók nagy tömegei nem tudtak földhöz jutni. Ugyanakkor és éppen az egészségtelen birtokmegoszlás miatt a megélhetésért küszködő nincstelenek ki voltak szolgáltatva a nagybirtokosok által nyújtott sovány kenyérkeresetnek. Ez volt azután az igazi munknuzsora !!! A hatóságok, a Vármegye, a törvényhozás ezt nemcsak elnézték, de elő is segitették. Ennek a kiuzsorázott társadalmi osztálynak /rétegnek/ m művelődés legelemibb lehetőségeit sem adták meg. Az óriási birtoktömbökön alig akadt egy-egy iskola, ahol legalább a betűvetést megtanulhatták volna a mezőgazdasági dolgozók gyermekei. Ilyen körülmények között fejlődött ki a mezőgazdasági dolgozék igazi, nincstelen rétege: aza agrárproletariátus. A nyári munkaidő alatt, hihetetlenül nehéz munkával, sokszer a legembertelenebb körüláányak között, hathónapi szinte robotszerű gyötrődéssel szükecskén keresték meg a mindennapi kenyeret. Az őszi betakaritás után már nem jutottak ugyanezek munkához. Nem is juthattak. Egyoldalú mezőgazdasági termelésünk bőségesen rendelkezett olcső munkaerővel, a gyárak pedig távol helyezkedtek el Tiszaföldvártól. községünkben a kisipar alig foglalkoztatott pár száz embert. Ez a kisipar sen ti.dett annyi embernek kenyeret biztositani, mint amennyi kenyér nélkül /kereset, munkalehetőség nélkül/ volt. Az önálló kisiparosok ha egy-két tanoncot szerződtettek is azokat nem annyira a szakmában foglalkoztatták, hanem inkább a házi munkákban és a kisiparos földjén, szőllejiében. Általános volt a 4-5 éves tanoncszerződés. Ráadásul a tanonc szüleinek kellett anyagi ellanszolgáltatást nyújtani a kisiparosnak, hogy gyermeküket iparosnak nevelje. Vessünk egy rövid pillantást most a másik oldalra is. Tiszaföldváron nemcsak szegények laktak. A fali körül hatalmas birtokokon gyöxwür» szép kastélyok voltak, amelyekben a földtulajdonosok fényűző életet éltek családjukkal együtt. Cskk a nyári időszakot töltötték kastélyaikban, télen a nagy városok elsősorban Budapest szórakozó helyeire jártak. Ugyanitt kell magemlékeznünk a gazdag tisztviselő rétegről is. Ők irányitották ^iszaföldvár életét, természetesen a nagybirtokosok és saját érdekeiket szem előtt tartva. Kivételes eset volt szegényebb származású ember hivatalba jutása hacsak nem vált osztályárulóvá. A vezető tisztviselői posztokat az uri retegek
