Major Bálint: Tisza-Nagy-Rév község és lakosai történelmi múltja és jelene (Nagyrév, 1867) / 0041-1963
41 hogy d»gjá> f l az orsójukrt, A leányok e kérést •alj-sitvén, helyükről felkeltek ó s minden leány mi den legényt sorba megcsókolt, azut/m ismét l.elyük— ra ültek és daloltak. Az ilyen l'oné házakat, világítóval valamelyik gazclaaszS»zony lrtt-t a ei esténként, miért neki minden leány ^ inadén hét p t ontüj estéjén az f f.en$eríből tartóiéit. fonni. Azon sok fonásaiknál, amelyek többnyire éjszakal.on át. teljesítettek, lássuk, miképan és mivel világítottak és tüzet hogyan gerjesztettek. A miíJit na már vil -gttunk 1 ámpáv 1, petróleumod *g«tve benne, ezt a világítást régente, du még az 6a gyermek/.oromban sen ismerték, nec. hasanaltái , hrnan egysifrüen és szegényesen világítóitok , miután mindent ónjuknak kellet+ elcállitsni, f l világításra szükséges olajat is maguk ütötték rnelmokbrn, még pedig a mnguk ál<pl tercelt kendermagból, a sovány turmi;főld«ken a íípbona *6zt termelt vpdrepczébí'l, továbbá napraforgó- és tökmagból. Üvegmécsekbe ruhadarabból csinált raécsbttlet téve, olajat öntötték bele és a mécsbelet meggyújtva világítottak, azonDan userépm-. eset. és olaj helyett zsirt is hrsználtak, A tefcetőeebbek és ahol birkát tartottak, az ősszel levágott mustrpM-ka faggyújából gyertyát mártottak,. Ilyen homályosan világítottak elődeink, a mai sz'pun világitó lámpa világításához képest. A tüzgsrjesztés már a jelenkorban nagyon könnyen és gyorsan megy, ellenben a régebbi időkben npgyon nehezen és sok időbe , SOÍ.' utánjárásba 4 került, rrég csak az én gyermekkoromba is. A régebbi időkben minden háznál veit, még a hol pipás omber nsa, volt is, tüzszerszám , erszény, p melybon volt aezól, kova , *spló, s azzal csiholok mindaddig, írig a tapló tüzet* fogott, ha redig ez sikerült, a tüzes tajlót szalma vagy kerdorkócs csóvába tették és addig fújták, mig lángra a nem kapott. Ezután pedig igyekal«ek a tüzet lehetőleg ébren tartani, ugy, ho ;y éjszakára, a vacsora Adgfőeése után, mikor a tüzeléssel felhagytak, a f őzőkptl anban maradt tűzbe fa tuskót vagy tőzeget tailak taka/t.ak, a az Ilyen t.tistakarás egész éjjel sem aludt kl, a mikor aztán kellett, ismét, felgyújtották. l'e volt még egy harmadik módja is a tü£gzerz^snek» főkép a nyári murú.ákoa, a mikor távol a lakástól munkában vol tak, he hazaérkezéskor tűzre volt szükségük, a szabadban széjjelnéz*ők s he valamelyik szomszéd kéménye füstölt, kezükbe vették a tüzhordA fazekat, odamentek tüzet kölcsön kérni , éf kötényükkel let»kp«va vitték haza. k kenyér vngy más sütemények sütési módja is nagyon eltér a régi 8 jelenlegitől, a mennyiben ma már lakosságunk évente több mint öt métermázsa él-, sztft fogyaszt el a kenyér és más sütemények sütéséraél , a mit a helybeli postahivatpl szintén Igazol ha 4 ; az élesztővel vpló sütést szápanyáink nemcsak hogy nem hrsználták , nofr/csi ált.ák, de még hirből sem ismerték, neo ismerték még a fehér czuV.rot *=k«w4=t ib a kávét Sem, mlg me már p fehér ezukrot a k r'vót nagy mértékben fogyasztják. A házassági egybekelés vpgy msnnyegzői Ünne#$ly tartása nagyobb formába ós t?hv lafrj K9 n, keresztel, mig a jelenben rövidebben, n m oly sok czererróniával, de inkább a kortoak megfelelőbb íródon és t e]án helyesebben t tf Szik meg. Elődeink e házaöság megkezdéaénÓl oz úgynevezett kézfogót tprto»t?<k este, a melyen többen jelen voltak és dudaszó !rolls*t tánezoltpk is. A kézfő ó a leányos háznál vol* a két násznrgy Jelenlátóben, a lik előtt c házasulandó ifjú pár ez elkaloramal a jegyet negvál t^odt Ákt . Ezután és az esküvúst me -előzőleg a vőfélyek, kezükben a orámára fűzött pattogatott kukorlosnvaX mesterileg felezifrázott vőfélybotokkal, a sok vendéget rákészitett allrlmi szavakkal a lakodalomra meghívták, mely meghívott nő venat ; .ck a caigácsinálás hoz lisztet és tojást hordtak össze és a lfikodrlomrp szüi.sá «s csigát elkészítették. Az esküvet mindij szerdán reggel az istentiszteletkor tartották. A menyasszonyt a délmtáni órákban vitték h->za a vőlogényes házhoz dudaszóval, a midőn a szüleitől és rokonaitól vrló elbúcsúztatás el k nec: maradhatott, ii 8te azután vacsorát adott a háisi gazda; a vacsora a «t gi Időben volt rendesen és mindenütt, csiga és laskaleves tyukhusaai , káposzta disznóhuspel, sslros kása borssal hintve, még valami kevés pecsenye és kalács. Az asztjnl + arltéa yqrirex annyira hiányos és szegényes volt, hogy a vendégnek mrgávpl kellett evőkanalat ls vinni, mert csak ugy ehetett..
